Mit csináljak, ha képtelen vagyok elfogadni, hogy a férjemnek van egy gyereke? Hogy szedjem össze magam? Túl lehet ezen lépni valamikor?

Értem én, hogy az a galád nő teherbe akart esni, és esetleg azt mondta, hogy szed gyógyszert. DE!!!! Ettől még a férfi húzhat gumit, hogy elkerülje, ha esetleg MÉGSE!!! Szóval igen, a nő ludas, meg a férjed is, aki nagy izgalmában már csak arra gondolt, hogy bedughassa.... Birom az ilyen pasikat.

Amúgy ez nem fog titokban maradni, lehet, hogy most még a fiú nem kiváncsi az apjára, de ha már neki is lesz párja, vagy túl van a kamaszkoron, akkor egyszer eszébe jut felkeresni az apját, hogy mégis miért alakult igy, és akkor sokkal szarabb lesz a gyerekeid előtt magyarázkodni. Tudod, kettőn áll a vásár!

A férjed nem mondta el, hogy van valahol egy gyerek, akinek ő az apja.

Te se mond el neki, hogy az otthoniaknak, viszont nem ó az apja....

"nincs kedvem ünnepekkor a férjem hibájával egy asztalnál ülni" 

Gondolom a gyereknek sem lenne kedve anyád hibájával egy asztalhoz ülni. Eléggé félresikerültél. Azok is, akik nem fogják fel, hogy mi a baj a férjjel. Mint pl. ő :

" Már nem azért, de egy nem tervezett terhessegbol született gyerek még egy terveztt gyerek az nem ugyanaz, még véletlenül se kellene egy lapon említeni. Ha véletlenül besikerult és a nő nem volt hajlandó abortuszra menni, akkor miért kell most a férfit rugdosni? Ő nem akart gyereket, ennyi. "

Ugyanúgy a gyereke. Ezt egy normális embernek nem kell magyarázni. Ennyi.

Le lehet pontozni nyomorékok. Attól még a véleményem megmarad.

Én a nagyszülőket sem értem, akik - bár nem árulták el a titkot a feleségnek -, de legalább fizettek!

Ők sem kíváncsiak az unokájukra?

Mitől retteg - egyébként teljesen jogosan?!

Hogy a gyereke majd szembeköpi, amiért ennyi ideig rá sem szart?! Hát, félhet, mert én holtbiztosan elmennék a spermadonorhoz, és elküldeném a halál farkára, nem érdekelve, ha a házassága megy is rá erre.