Van valakinek normális kamasz gyereke?

Mi 3 tesóként közel egyforma körülmények között nőttünk fel, már 23-28-33 évesek vagyunk de mégis tök más viselkedést produkáltunk kamaszként. :) Állítólag a nevelési módszerek csak minimálisan különböznek, persze ahogy a szüleim tapasztaltabbak lettek azért ezen-azon változtattak. :D

A legidősebb (fiú) egészen nyugodt gyerek volt mindig is, inkább eljátszott egyedül vagy olvasott napokon át a szobában, ami érdekelte lekötötte és sosem lázadt vagy csapongott ki különösebben, vissza sem dumált a szülőknek, bár nem is nagyon adnak rá okot :)

A középső (lány) viszont ugyanazon körülmények ellenére már egészen kicsi korától nagyszájú cserfes és akaratos hisztis kiscsaj volt, tiniként borzalmasan lázadó (nem is annyira a szülőkkel, mint a társadalmi elvárásokkal szemben), önfejű volt, a hosszú barna haját tüsi feketére cserélve vonult végig az olasz tengerparton szegecses fekete rocker csizmában meg fekete fejkendőben és rúzzsal és magasról lesz*rta, hogy amit épp csinál az kinek - nem - tetszik, ha pedig valaki megpróbálta meggyőzni, hogy "legyen normális" akkor kiakadt csapkodott hisztizett, elküldte a jó f.ba és sokszor napokig bulizni volt úgy, hogy senki nem tudta hol van :D igen ahogy írtad, a mindenki hülye és kussoljon aki nekem meg akarja mondani vagy lefejelem stílus, akár ismerős akár idegen. Aztán pár év után az egész hülyeséget kinőtte és most csinosan öltözködő fiatalos de nem lázadó nőci, egyben anyuka, egyetemet végzett :) cseppet sem maradt meg annak a fajtának aki 80 évesen is azt hiszi, hogy 18 és próbál ugyanúgy viselkedni, mint azok, mert ő örök lázadó :D

Én, a legkisebb (fiú) pedig a kettő közé estem, soha nem voltam hisztis, soha nem beszéltem otthon vissza, kitűnően tanultam de kamaszkor óta viselkedésben kicseréltek, beírásokat kaptam 1-2 csínytevésért, visszapofázásért, a gimiből csak az igazgatóval való jó szülői kapcsolat miatt nem repültem (talán számított az is, h szinte csak 5ösöm van:D), volt szőkített haj, durvább bulik most is játszanak de otthon megmaradtam a jógyereknek akivel sosem kell veszekedni :D így 23 évesen már másokkal sem vagyok olyan tapló, külföldön tanulok, osztályelsők közt, pedig egyedül vagyok magyar, 3 zenekarban játszom, a családhoz pedig havonta húzok padlógázzal haza, azt várom a legjobban minden hónapban. Nem züllöttem el, pedig sosem voltam sem én sem a tesóim szoros pórázon fogva vagy sablon szövegekkel dorgálva.

És pont ez az a közös nevező, hogy otthon, szülőkkel sosem vesztünk komolyabban össze (persze 1-2 átlagos veszekedést kivéve), de nem volt hiszti meg lázadás ellenük meg ellenségeskedés, sőt a mai napig mindent megosztok anyukámmal, ő a minden, és mindenről őszintén beszélünk, minden kérdésben csakis hozzá fordulok az annak köszönhető, hogy a szüleink sok szülőtől, a legtöbb barátom szülőjétől is eltérően neveltek/nek minket. Soha nem volt az, hogy helyettünk döntsenek, hogy megmondják mik legyünk, pláne a minden kamasz által utált "hogynézelki hogybeszélsz édesfiam 8kor itthon vagy mert nincsen vacsora 3mast hozol nem mész bulizni szobafogság takarítasz a szomszédgyerek bezzeg jobban tanul bezzeg a többiek milyenjók bezzegénatekorodbanmár különbenismiezazene ha befested a hajad levágom hogyképzeledhogyottalszol ideaztánnemhozolsenkit ménemtanulszutcaseprőleszel émmegmondtam neigyálmekocsmatöltelék leszel" meg a többi ilyen szokásos baromsággal nem voltunk idegesítve, pedig feszegettük a határokat de MINDIG MINDENT MEG LEHETETT OTTHON BESZÉLNI és lehet is a mai napig, valamint a fontos, hogy mindig önmagunk legyünk, nem lett megmondva mit tanuljunk tovább viszont önmagunk megtalálásához és a céljaink eléréséhez ahhoz ami boldoggá tesz minket maximálisan minden segítséget, támogatást megkapunk, és ezért szeretem őket annyira, ellenben azokkal a társaimmal akik lehülyézik a nekik állandóan csak parancsolgató szüleiket. Szal szerintem ha egy szülő túlzottan el akarja fojtani a gyereket azzal pont maga ellen fordítja mert felgyűlik benne a feszkó kamaszként meg kitör, mint a vulkán, aztán vagy visszaáll a jó kapcsolat vagy egy életre megromlik. Miközben nálunk a kapcsolat megromlására esélyt sem adtunk, persze ha túlzásokba estünk az mindig el lett magyarázva, hogy miért nem helyes, de SOHA nem erőszakkal, SOHA nem pofonnal vagy hülye értelmetlen büntetésekkel, hanem értelemre és érzelmekre ható érvekkel!!! Így utálkozás és pofozás nélkül lettünk normális felnőtté de mégis önmagunkká nevelve, se nem beszari alakká aki a mamahotelben él még 40 évesen is, se nem züllött hülyegyerekké. Jó példával és jó szavakkal, szeretettel, a mai napig áldom az Eget, hogy ebbe születtem. A kamaszkor úgy néz ki egyénenként változó kiből mit hoz elő, nálunk is más világot, de megfelelő törődéssel mindből ki lehet hozni aztán a legjobbat :)

Szia! Tudom, kiemelted, hogy szülői véleményt szeretnél, de remélem nem zavar, ha elmondom én is amit gondolok. 15 éves lány vagyok, most kezdtem a gimit. Ne tudd meg, milyen osztálytársaim vannak. Smink, ivás, cigi, bulizás, pasizás (hogy szebben fejezzem ki magam)...

Szerető családban nőttem fel, jó anyagi helyzetben vagyunk. Mindig megkapom azt, amit kérek, de itt nem a legmenőbb sportautó kulcsaira gondolok. Sosem lázadtam igazán, volt, hogy elkezdtem rock/metál zenét hallgatni, de akkor sem nyírtam fel a hajam és léptem le egy drogos pasival. Nem sminkelek, legfeljebb csak akkor,, ha valami elegáns eseményre megyünk. Volt, hogy kínáltak már cigivel, itallal, de sosem fogadtam el őket, mert engem úgy neveltek, hogy tudjam, mi a jó nekem. Igaz, a szüleim azt is megértették volna, ha kíváncsiságból beleszívok a cigarettába, és ez nekem jól esik. Megbíznak bennem, és tudják, higyha bármit csinálok, azt elmondom majd nekik és ésszel teszem. Nagyon szeretem a szüleimet, a családomat, soha egy rossz szavam nem lehetne rájuk. Persze, van hogy összeveszünk, és akkor nem a legszebbekre gondolok velük kapcsolatban, de attól még hálás vagyok nekik.

Azt tanácsolom(?), hogy ne tiltsd el a gyerekedet semmitől. Engem sem tiltottak soha, csupán annyit kértek tőlem, hogy osszam meg velük a dolgokat, amik történnek velem, és gondolkodjak mielőtt cselekszem. Hisz tudod, a tiltott gyümölcs a legcsábítóbb ;) Szerintem ha nyíltan beszélsz majd vele mindenről, elmondod a vélemnényed róluk, ő sem fog rossz úton járni. Persze ez csak az én véleményem, gyereknevelésből 0 tapasztalatom van.

Én azt gondolom kamaszként hogy egy szülő szerintem ne legyen túl szigorú de azért ne engedje a piálást meg ilyeneket. Engem az idegesít és azért "lázadok" mert anya nem enged el egy felnőtt vagy esetleg egy fiú nélkül sehova. Meg van egy öcsém aki most 11 éves és mindig amikor veszekszünk az ő pártját fogja. Egyébként az osztályban a fiúk már pornót néznek, én nem nézek pedig nem ordibálva szigórúan mondták hogy ne csináljam csak apa egyszer megemlítette hogy bármit csinálhatok a cigizésen, piáláson, és pornónézésen kívűl. És nem is csináltam és nem is szeretném.

14/l

Én sem nézek pornót... Mert minek? 14 évesen nem a szexualitással kell foglalkoznia egy gyereknek szerintem!

14/L, bocsi az offért!