Uralkodik rajtam az anyám mit tegyek? Több lent

Anyukád nem normális, ne haragudj, nem 10 éves vagy hanem 18, felnőtt, azt csinálsz amit akarsz. Az meg hogy a pénzt lopja, mert valljuk be, ez lopás, egyenesen szánalmas.

Édesapád, nagyszüleid? Vagy valaki olyan, aki hatni tudna édesanyádra?

Szia!

Sajnos én is hasonló helyzetben vagyok mint te, úgyhogy átérzem milyen borzalmas ez. Én talán annyival vagyok jobb helyzetben, hogy egyetemistaként csak hétvégenként találkozom, de olyankor is csak ordít velem, szid, semmivel sem elégedett, mindent amit mondok, csinálok, beleszól, elégedetlenkedik. Nem mondom, sajnos egyre többet én is visszaszólok neki, kiabálok, de azt hiszem 21 évesen el tudom dönteni, hogy mennyire öltözködök fel/mennyire fázom, mennyit akarok enni stb. Kifogás mindig arra irányul, hogy nem tisztelem őt, mert nem követem vakon az utasításait, hanem ha akar tőlem valamit, ami szerintem fölösleges/logikátlan, akkor azt magyarázza meg. De nem teszi. Helyette megsértődik, ordít, hogy semmibe veszem. Látom rajta, hogy idegileg ki van készülve, mert állandóan problémázik, jár az agya, mi lesz a munkahelyével, mi lesz a kutyával, honnan lesz pénz holnapra stb. Megértem, hogy ezek fontosak, de talán nem kéne hogy állandóan ezen járjon az esze, néha lazíthatna. Rajta kívűl MINDENKI elégedett velem, elismerését fejezi ki, ösztöndíjat is hozok haza, de ő az egyetlen, aki non-stop kritizál. Filozófiája, hogy nem törődünk a jól sikerült dolgokkal, mert az kell, hogy legyen az alap (eszemet nem tudom, mikor dicsért meg szívből utoljára), hanem mindig a rosszat kell a végletekig kielemezni, és bebizonyítani, hogy már pedig én csinálom rosszul a dolgokat. Sajnos nem tudunk mit tenni. Rá vagyunk utalva a pénzére, a szeretetére (igen, ő szeret minket a legjobban, és ezzel készít ki minket idegileg, de ő az egyetlen aki tényleg a legjobbat akarja nekünk, az más kérdés, hogy tényleg az e a legjobb, amit ők akarnak). Őszintén szólva azt se látom megoldásnak - legalábbis részemről nem - hogy végre saját keresetem lesz. És vele mi lesz? Éljen egyedül? Vegyem magamhoz, és 25-26 évesen is ezt tűrjem? Mert ez a természete. Sajnos túlságosan sajnálnám őt ahhoz, hogy visszaéljek azzal, hogy most már én fogom eltartani őt, és innentől a neve kuss (bár lehet változni fog erről, a véleményem, mert jelenleg ő ezt csinálja...)

Pedig nagyon szükség lenne az elszakadásra, neked is meg kell tanulnod az önálló életet (még nem az anyagi eltartást! de valahol el kell kezdeni), illetve lehet ő is találna magának valami jobb elfoglaltságot, mivel te nem leszel már nap mint nap vele, így nem is lesz akin uralkodjon (legalábbis nem a nap 24 órájában) és szép lassan el lehetőleg el is hagyja majd ezt a viselkedését.

Próbáld meg elmagyarázni neki, hogy azért lenne jó egy távoli egyetem, mert meg akarsz tanulni önállósulni. Ezzel nem vitatkozhat, örökre nem lesz ott neked, és tudja ezt ő is nagyon jól. Bízom benne, hogy a távolság nektek jót fog tenni!

Ennek biztosan csak a válás az oka?

Ez itt egy névtelen oldal..... itt elmondhatod,bármi más is bánt,ami miatt nem enged.

Én idősebb vagyok egy kicsivel nálad,de engem a nemi hovatartozásom miatt engednek nagyon nehezen bárhova is....mióta elmondtam,börtön van itthon...

Te komolyan így gondolod kislányom, így szeretnéd élni az életed? Nem tartozol felelősséggel anyád tetteiért.

Menj vissza a mamádhoz, vagy kihez. És ne enged a szavainak. Mert így egy életen át képes lesz téged zsarolni és megnyomorítani az életedet!

Engedsz a zsarolasnak es ?

Eredmeny amig o meg nem hal.szolgaja leszel ? Otthon fogsz 50 eves korodik csucsulni anya szoknyaja mellett?

Mert elengedni soha nem fog