Jó ember, de apának vacak?

Szerintem, ha alapvetően jó ember valaki, akkor itt nem arról van szó,hogy apának gyenge, hanem hogy eltérőek a nevelési elvek, mást tartanak jónak a szülők.

Mi a jó minősítés feltétele? Aki életrevaló embert nevel a gyerekből, nyilván némi szigorral, felelősségtudattal, és már korán arra szoktatja a gyereket, hogy a döntéseknek következménye van, amit viselni kell, vagy aki a fenekét is fényesre nyalja, állandóan csak játszik vele, megóvja mindentől, és ezzel a gondtalanságot, a lezser életszemléletet adja át kinevelve valami tengő-lengő szabadszellemet,aki még huszonévesen is csak keresi önmagát? Állandóan dolgozik, de így meg tud adni olyan életet megalapozó dolgokat, ami a másiknak nincs meg, vagy pl. lakással indítja útnak a gyerekét az egyetem után, vagy semmi plusz, semmi extra, de elmondhatja, hogy már kamaszkorában együtt söröztek a faterral a tv előtt dögölve, és együtt lesték a csajokat a tv-ben? Együtt töltik az időt, ha hasonló jelleműek, akkor jóban vannak. Nyilván ez két véglet, van átmenet, de kinek mi a "jó". A személyes véleményem az, hogy sokszor anyuka, amit a pasijában szeret, azt az apukában már nem. Ez pedig nem apuka hibája...

Fogalmilag kizárt, hogy egy jó ember ne legyen jó apa, azaz ne a legnagyobb szeretettel, törődéssel és odafigyeléssel forduljon az elvileg számára legfontosabb személyek felé.

Láttam már ilyet a közeli ismeretségi körben: a feleség végig azzal nyugtatja magát, hogy de hát jó ember ... Csak egy gyereknek jelen lévő, törődő, apaként viselkedő apa kell. A gyerekek és az apa között nincs is semmilyen kapcsolat, miért is lenne? Soha nem érezték őt valód apának, mert soha nem mutatta ki a szeretetét és törődését. Ezek a gyerekek már felnőttek, az anya meghalt, az apát meg a három gyerekből kettő csak muszájból "látogatja" nagy néha, a harmadik meg rá sem néz, mert idegen számára.