6-7 éves fiúcskának hogy lehet szép lassan előadni, hogy az általa apának szólított férfi igazából nem is az édesapja?

A vezetéknév semmit nem jelent. Nem csak az apa nevét kaphatja, csak a pasik hiszik ezt.

Nem kell tulparazni. Nem az a lényeg, ki dugasanak az eredménye, hanem ki nevelte fel.

Akkor nem is fogadta örökbe, ha nem egyezik a nevük.

Hivatalosan gyámja, vagy csak neveli a családban? Külön élnek az édes?anyától, -apától?

Sajnos mivel nem ismerjük sem a gyerek, sem a barátod jellemét, nehéz tanácsot adni, hogy HOGYAN mondja el. Az biztos, hogy időszerű.

Ha bizonytalan, az a legegyszerűbb, ha bemegy a nevelési tanácsadóba és pszichológus segítségét kéri.

Egyszerű, normál családban elég leültetni a gyereket és elmesélni.

De vajon ismeri a vér szerinti szüleit?

Szóval nagyon nem egyszerű (ha nem lehetetlen) tanácsot adni ismeretlenül.

nem szabad várni ezzel, pszichológustól hallottam.

A gyerek már javában építi az identitását és most még belefér, hogy ezt sérülésektől mentesen beleépítse, ha jól mondják el neki. Pl. nem tragédiaként tálalják, hanem jó dologként.

Viszont, ha később, pl kamaszkorban, vagy még később tudja meg, akkor már egy kész identitást kell darabokra törni és újra felépíteni. Az nagyon nagy kárt tud okozni a személyiségben.

Semmi felhajtást nem kell belőle csinálni, egész egyszerűen teljesen természetes, normális dologként kell kezelni.

"Igen, neked van egy vér szerinti apukád is, de ő nem maradt anyával együtt, hanem most mi ketten vagyunk, mindketten szeretünk téged, és számomra te pont ugyanolyan vagy, mintha a saját fiam lennél." Ennyi.

"Anno 6 évvel ezelőtt a családjába született egy kisfiú,akit gyakorlatilag 1 éves kora óta ellát..."

Ezt hogy kell elkepzelni? Mi az, hogy a csaladjukba született?

Miért lettem lepontozva? mert azt írtam, hogy nem kell 6-7 évesnek elmondani amit most még nem ért meg?

Engem örökbe fogadtak, és sosem mondták amikor kicsi voltam. 14 évesen kérdeztem meg a szüleimet, hogy miért nem egyforma az én nevem az apáméval, és miért nem anyu neve látható a születési anyakönyvi kivonatomban. Leültek, és elmondták, hogy nevelőszülők, hogyan, miért kerültem hozzájuk. Nem törtem meg, mert mindig sejtettem, és valahol örültem, hogy megvárták míg én kérdeztem rá. Kicsiként úgy se fogtam volna fel, hogy az igazi szüleim miért dobtak el. Felnőttként már tudom, de nem érint, mert csodálatos szülőket kaptam.