6-7 éves fiúcskának hogy lehet szép lassan előadni, hogy az általa apának szólított férfi igazából nem is az édesapja?

Szerintem egy 6-7 éves fiú PONT abban a korban van, akinek ezt elő lehet szépen vezetni. Normálisan, szépen, kedvesen le lehet vele "komolyabban" ülni, megmondani és szólni neki előre, hogy most komolyabban figyeljen oda, mert mondani szeretnétek neki valami fontosat. És akkor elmesélitek szépen, finoman.

Odafigyeléssel, empátiával, és onnantól kezdve, hogy elmondtátok neki - még nagyobb odafigyeléssel rá - meg lehet oldani. Ez már ilyenkor nem lehet nagy probléma.

Figyelni kell utána a viselkedését, és ha bármi kérdése van, akkor arra megfelelően válaszolni, illetve elmondani neki a beszélgetés alkalmával, hogy ha bármilyen kérdése van, akkor nyugodtan kérdezzen megpróbáltok rá válaszolni, stb.

Empátiával, törődéssel, figyelemmel nem lehet ebből probléma.

Szerintem nem kell ezt még elmondani. A szeretettel nevelet fiú később meg fogja érteni, hogy így volt neki jobb.

A nevelőapának ajánlom Brecht Kaukázusi krétakör c. drámáját.

A vérségi kapcsolatokat ma már felülírja a szeretet. Az a fontosabb.

„Hogy minden azoké legyen itt, akik bánni tudnak véle,

A gyermek az anya-szívűeké, hogy fölnevelődjön,

A kocsi a derék kocsisoké, hogy sebesen szaladjon,

S a völgy azoké, akik öntözik, hogy gyümölcsöt teremjen."

[link]

"Amíg a gyerek nem foglalkozik a dologgal addig a felnőtt szülőknek sem kell."

A 4/14-es nagy baromságot mond! Még, hogy nem kell, haha! Dehogynem! Épp, hogy nem szabad a szőnyeg alá söpörni a "problémákat", hanem meg kell előzni azt!

Ha a te értékrendedben ez a szokás, még sok bajod lesz!

A gyerek igenis ÉRZI, hogy valami "nincs rendben" és ez csak egyre gyűlik, gyűlik benne és feszültséget okoz, ha időben nem mondják el neki az igazat!

A gyerek se hülye! Idővel rá fog jönni az igazságra, de azt garantálom, hogy nem köszöni meg, ha a "szülei" hazudtak neki, vagy elhallgatták az egyik legfontosabbat, a saját identitását!

Szóval beszélni KELL róla, igen!

Még, ha lazán is fogja fel ezután a gyermek, és nem csinál belőle ügyet, akkor is. Szembesíteni kell az igazsággal, EZ nem fog benne akkora "törést" okozni, ha okoz egyáltalán, mint AZ, hogy nem mondták el neki!

Szépen el lehet mondani neki mindent :)

Nem is fogadta örökbe, ha a neve nem egyezik.

Nem kell, hogy egyezen a név. A név lehet az anyjae is. Itt pár fasx azt hiszi, csak az ő nevüket kaphatja a gyerek.

Az enyém a sajátomat fogja, mert extra ritka. Nyilván nem lesz Kovács vagy hasonló:)

Csak annyit tudok hozzá tenni, hogy minél előbb, és az igazat.

Párom örökbefogadott gyerek, és 16 évesen közölték vele. Azzal úgy meg is roppant a bizalma a "szüleiben", nagyon megzuhant. Azóta is keresztnevén szólítja őket, nem apának és anyának.

Abban az időben voltak pszichológusnál is, és az elmondásokból nekem az jött le, hogy még azelőtt kellett volna erre felkészíteni párom, mielőtt képes különbséget tenni a biológiai és társadalmi értelemben vett szülők közt.

áruljátok el, a 15 miért nulla?

Azt kell(ene) megérteni - és ez még korai a6 évesnek:

az ember az emberré levést az embertől tanulja.

Fontosabb, aki szeretettel neveli, mint aki nemzette. Ez a Brecht dráma üzenete.

Ha nem nevelné éntudattal rendelkező ember - a függőleges testhelyzetet sem venné fel egy csecsemő, nem tanulna meg beszélni, szavakkal gondolkodni.

Ezek az emberi méltóságunk alapjai.

Bár potenciálisan a nemzés révén: ember. De nem lesz az aktuálisan.

11-es vagyok.

Nem én kérdezősködtem, okoskodtam. Ugyanis én a 4-es választ írtam..(nem a hármast aki kérdezősködött) Na mindegy..

Arra már hamar rájöttem, hogy értelmes tanácsot adni itt a gyakorin nem érdemes.