6-7 éves fiúcskának hogy lehet szép lassan előadni, hogy az általa apának szólított férfi igazából nem is az édesapja?
Van egy nagyon rendes barátom,aki tanácstalan ez ügyben.
Ő nem nagy netes,mondtam neki,hogy utána nézek...
Anno 6 évvel ezelőtt a családjába született egy kisfiú,akit gyakorlatilag 1 éves kora óta ellát,nevel,és ráadásul nagyon odafigyelve,jó példát mutatva minden tekintetben.
A Gyerek is imádja őt,apának szólítja,mert mit sem sejt.
Viszont előbb utóbb valahogy kiderül a dolog,mivel a vezetéknevük sem egyezik,és hát ugye nem lehet ezt a végtelenségig húzni.
Hogy kellene ezt a dolgot kezelni,aki volt ilyen helyzetben,kérném adjon tanácsot.mi lenne a legjobb megoldás?
Pszichésen nem szeretné,hogy nyomot hagyjon a gyerekben.
Köszönöm!
"A név lehet az anyjae is. Itt pár fasx azt hiszi, csak az ő nevüket kaphatja a gyerek.
Az enyém a sajátomat fogja, mert extra ritka. "
Pár 3,14n@ pedig azt hiszi, hogy a gyerek csak a nőé. Nem a te gyereked lesz, hanem a tietek. Nem egyedül te döntöd el a nevét.
Apának lenni nem csak annyit jelent, hogy vannak közös gének. Azt a spermadonortól is megkapja.
Ha ebben a családban az ismerősöd apaként működik, mindenki így tekint rá, családon belül és családon kívül is, akkor miért kéne egy ilyen kis gyereket olyan információkkal terhelni, amit még nem is biztos, hogy felér ésszel?
A sok idiótának aki szerint nem fontos, hogy a gyerekük tudjon róla: íme egy 17 éves fiú, akiben ez törést okozott, joggal. És még ki tudja, hogy innentől milyen mélygödör vár a családra?
http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gye..
Miért van az, ha megjelenik egy kérdés, akkor annak az ikertesója felbukkan több verzióban rögtön?
Kamu!
Ezt a szülők tudják, és ne legyen tanácstalan, mert 6-7 éve volt ezt átgondolni. Nem a tegnapi hóval jött a probléma.
Nagyon hasonló volt a heyzetem, 5 éves kislányomnak mondtam el nemrég ugyanezt.
Gondolom, hogy a biológiai apa nincs képben, mert akkor nem merülne fel a kérdés. Nálunk pont azért merült fel, mert annak is majd 6 év után eszébe jutott a gyermek, de ez most nem tartozik ide.
Én úgy mondtam el neki, hogy volt egy másik bácsi, akit ő nem ismer, és ő tette be a hasamba, de aztán nem szeretett már minket, és elváltunk. És utána találtuk meg egymást azzal, aki neki apukája lett. Erre az öt és fél éves lányomnak az volt a reakciója, hogy "milyen jó, hogy találtunk egy jó apukát".
Én azért tartottam fontosnak most elmondani, mert már elég nagy, hogy felfogja, de még elég kicsi, hogy ne legyenek kutlurális prekoncepciói a "mostoha" és egyéb szülőkről, vagyis nem érzelmileg reagálja le. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy milyen a környezet. Ha megvan a lehetősége, hogy valaki elmondja neki, vagy véletlenül elszólja, ne adj isten pont tini korában, az nagyon rosszul is elsülhet, mert akkor úgy is reagálhat rá, hogy hazudtatok neki.
Jobb, ha tudja, és kérdez majd, ha érdekli valami.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!