Mit tehetek azellen, hogy édesanyám ne erőltesse túlzottan ezt a vallás dolgot?
Jó reggelt kívánok mindenkinek! Ez az első kérdésem itt, és azt hiszem, kicsit hosszúra fog ez most sikerülni...
Előszöris szeretnék magamról néhány szót szólni. 15 éves gimnazista lány vagyok, az ország keleti részén élek egy városban. Nagyon sok minden érdekel, pl. természettudományos tantárgyak, pénzügy (ebben az irányban szeretnék majd tovább tanulni), a világ gazdasága, politika, szépségápolás. Szabadidőmben sokat olvasok szépirodalmi könyvekből, illetve zsebpénzt keresek műkörömépítésből, valamint családfák visszavezetéséből. A tanulmányi átlagom 4-5 között van. Van egy hetedik osztályos húgom.
És itt kezdődik az érdekes része: van egy édesanyám, aki túlzottan erőlteti rám a vallást (római katolikus). Rögtön, egy hetesen meg lettem keresztelve, hamarabb tanultam meg imádkozni, mint verset és mondókákat mondani. Minden vasárnap templomban kell ülnöm/ülnünk. Igazából ez engem soha nem érdekelt, de kiskoromban még az sem tudtam igazából, miről van szó, így harmadik osztályban elsőáldozó voltam. Azt sem tudtam mi az, csak örültem a szép fehér ruhámnak. Néha hisztiztem, hogy nem szeretnék templomba menni, olyankor mindig le lettem kiabálva, így nem szóltam.
Aztán kb. 5-6. osztályosan elkezdtem érdeklődni a biológia és fizika iránt. Rengeteg ehhez kapcsolódó művet olvastam, internetes blogokat. A barátaim ugyanilyenek voltak. Rájöttem, hogy nem hiszek Istenben, egy viccnek tartom máig az egészet. Amikor templomba készültünk, mindig duzzogtam, de nem mertem elmondani hogy így gondolom.
Aztán tavaly édesanyám kitalálta, hogy bérmálkozó is leszek. Ez azt jelentette volna, hogy úgyszintén minden vasárnap templom, plusz három évig heti háromszor, este hattól két órás hittan. Na itt szakadt el nálam minden, és elmondtam neki, mit gondolok az egészről. Nagyon sokáig veszekedtem, aztán én hagytam abba, álltam fel, és mentem a szobámba, hogy ez nem éri meg.
Hetekig nem szólt hozzám, apámon keresztül üzengetett. Édesapám egyébként református, a családja úgymond csak "titokban hívő", mert a kommunizmus idején politikából éltek a nagyszüleim, akkor pedig ezt nem nézték jó szemmel. A lényeg, hogy nem jár templomba, viszont nem mer beleszólni abba, amit édesanyám csinál. Minden veszekedésnél csak fekszik a kanapén és néz..
Amikor például középiskolát kellett választanom, édesanyám eldöntötte, hogy egy katolikus gimnáziumba fogok járni. Végül kihisztiztem, hogy egy másikat jelöljek meg elsőnek, és ha oda felvesznek, járhatok oda. Most ide járok. A barátnőim olyanok mint én, kicsit jobb az átlaguk. Viszont anya állandóan lek... vázza őket... Pedig egyáltalán nincs oka ennek, mindig megválogattam a barátaimat.
Még mindig rángat magával templomba, minden vasárnap hajnalban. Valamelyik nap elmentem a paphoz, beszélni vele, normális e amit anyám csinál. Erre azt mondta, minden velem egy idős hülyegyerek vagy k...va(igen, a pap szó szerint ezt mondta) és ránk fér hogy jöjjünk.
Én már mindent megpróbáltam. Normális beszélni édesanyámmal, hogy nem korlátozhatja, mondhatja meg, hogy én miben hiszek, és miben nem. Próbáltam beszélni a pappal, az osztályfőnökkel, a nagyszüleimmel. De nem segít semmi, és ezt akkor sem erőltetheti rám. Nem a húgom a vagyok, akit egyszerűen csak ugráltat, és mindent elhisz neki amit anyám mond.
Nemrég elmondtam nagymamámnak, hogy az ország másik végére készülök egyetemre. Hát persze hogy elmondta édesanyámnak, amiből szintén vita lett.
Végül meg szeretnék még említeni egy furcsa dolgot. Volt egy fiú, akit már nagyon régóta ismerek és mindig is tetszett, és rengeteget beszéltünk. Szerettem volna még várni ezzel, de összejöttünk karácsony előtt. Nem mondhatom neki azt, hogy figyelj már, várj még rám két évet, köszcsi. Úgy voltam vele, hogy nem akartam hogy balhé legyen, elmondom. Fura módon nagyon örüt neki a nagy szent család, jövőhéten hozom és bemutatom. Ő egy nagyon rendes srác, a másik felem szinte, ugyanilyen problémai vannak neki is. De ebbe most nem megyek bele, ez más tészta.
Na jó, most már befejeztem, de azért ki is kellett adnom magam, hogy jobban átlásdátok. Kérlek titeket, segítsetek valamit kitalálni...
válasza:Ha heti 1x 1.5 kocsmaba menne vagy galambclubba horgolotanfolyamra oregasszonyok tea party ra akkor is ekkora problema lenne ?
Nagymamam kamasz koromban kerte kiserjem el templomba es temetobe ha nala voltam.
Megtettem mert szerettem es ez neki fontos volt.
Nezelodtem enekeskonyvet lapozgattam hallgattam az orgonat.
Temetoben sirokat olvasgattam es nagymamat faggattam a multrol es segitettem neki.
Annyira halas volt mert figyeltem ra visszafele mindig ettunk egy sutit valahol vagy fagyit.
Tisztelet es szeretet jele ha megteszunk a csaladban szivessegeket egymasnak.
Nem nagy dolog a templom nem azt kerte predikalj vagy misszioba menj.
Ulj csendben tiszteld es szeressd edesanyad.
Nekem meghalt a nagymamam de soha nem felejtem a kozos idot az osszebujasokat a temetobe jarast es a meseit.
válasza: válasza:Elne ? Pont az a 1.5 ora hianyzik neki
Aki ennyit nem tesz meg anya kedveert az onzo bunko kamasz.
Sajnos a kérdésem egyáltalán nem kamu. Valószínű, hogy majd azzal töltöm a szabadidőmet hogy erre az oldalra írogatok regényeket.
Egyébként látom védik páran a papot, hogy hogy mondhat ilyet. Ennek az embernek mindig más nője van, van vagy 4 gyereke a városban. Ez ilyen "senki nem tudja, de mindenki tudja" titok. Vagy hiszed vagy nem, így van. Tudnék még róla sztorizni.
És igen, nagyon sajnálom az elbutult generációmat. Örülök, hogy kivételt képezhetek.
Igen, próbáltam már édesanyámmal normálisan és szépen beszélni, édesapámmal is, hogy ő beszéljen vele. De nem írtam volna ide, ha sikerült volna.
A vallásra visszatérve, nem, nem hiszek Istenben, egy meséskönyvnek tartom a Bibliát. Lehetséges, hogy létezik egy nálunk hatalmasabb erő, de ez az én világról alkotott képembe nem fér bele, ha majd tudományosan alátámasztják, el fogom hinni...és úgy gondolom, a jóságunk nem a vallástól függ. Nem hiszek, de az iskolámban már rengeteg adománygyűjtést és ilyesmi dolgokat szerveztem, illetve segítettem másoknak ebben, nyaranta a kutyamenhelyen próbálok segíteni, mindig segítek az idős szomszédainknak.
Köszönöm az eddigi értelmes válaszokat. Szép napot!
válasza:Én teljesen megértelek, kb. ugyanezen mentem végig. Miután nevelőapám belépett a képbe, 10 évesen keresztelkedhettem, elsőáldozhattam, ráadásul mehettem bérmálkozni is. Annyira gyűlöltem az egészet, hogy azt nehéz szavakkal leírni, és nem értettem, felnőtt tanult emberek hogy hihetnek valamiben ennyire elvakultan. Ennyi erővel a Hófehérke is igaz történet lehetne.
Semmit nem tudsz tenni. Sajnos a vallásos emberek jó részéből hiányzik egy nagyon fontos dolog: az empátia. Egyszerűen nem képesek elfogadni és felfogni, hogy te más vagy. Csak a saját kis világukat veszik észre, azt tartják elfogadhatónak, és ezzel próbálják teletömni a mások fejét is.
Én a helyedben olyan messzire mennék egyetemre, amennyire csak lehet. Addig próbálj majd elmenni dolgozni, hogy legyen azért megtakarításod.
válasza:Esetleg ha közölnéd vele,hogy nem szeretnél vallásos lenni,templomba járni,mert az részedröl egy hazugság lenne,mivel.nem is vagy hívő (ha jol értettem)
Képmutatás lenne,nem lenne őszinte. Akkor meg ni értelme,csak foglalnád a helyet a templomba. Elég nahy vagy,hogy eldöntsd,neked erre szükséged van vsgysem. Ennyi idősen ennyi beleszólásod igenis lehet. Ettől te nem leszel rossz ember,nem leszel kevesebb.
Minél hamrabb elkezdesz picit szembeszállni anyukáddal,annál jobb lesz a későbbiekben.
Mert ha nem,akkor 20évesen is zsarnokoskodni akar majd feletted.
válasza:Sajnos sehogy. Vallástól függetlenül, aki fanatikus, azt észérvekkel nem tudod kibillenteni, se mással.
Jómagam is ateista vagyok, de szerencsém volt. Apám római katolikus egy nagyon vallásos családból, anyukám pedig zsidó származású, de ateista. Megkereszteltek babaként, de tovább nem erőltették. Nagymamám párszor elrángatott templomba, de ez csak megerősítette a világnézetemet. 6 évesen saját elhatározásból jártam kicsit hittanra, de ki is hátráltam belőle gyorsan.
Felnőttként nagyon összebarátkoztam egy vallásos izraeli családdal, néhány hétig laktam is náluk. Akkor nagyon elkezdtem tisztelni őket, mert teljes mértékben nyitottak, elfogadóak a más nézetek irányában. Bármilyen vallási kérdésre, még ha kényes is volt, készségesen válaszoltak. Jó értelemben vitatkozni is lehet velük. Kezüket-lábukat törték, hogy megoldják, hogy nem kóser ételt ehessek (megszoktam a tejtermék-hús kombót) valahol, hiszen náluk nem lehetett és egyszer elejtettem, hogy hiányzik.
A fiúk is ilyen vallásos, velem nagyjából egykorú. Egyszer apám (aki nagyon kedves ember és a srác is nagyon kedveli) bevitte egy templomba és végigmutogatta neki festményeken Jézus történetét, én meg tolmácsoltam. A srác utólag mondta, hogy apámnak nehogy elmondjam, de ő most nagyon durván megsértette a saját vallását. Kiderült, hogy tilos keresztény (emberábrázolás, stb.) szentélybe bemenni a vallása szerint. De annyira kedvelte apukámat, hogy nem akarta megsérteni és inkább bement, végighallgatta. Még érdekes és újdonság is volt neki, mert Jézusról nem tanult, a kereszténységről is keveset tudott. Ők csak történelmi személyként ismerik el Jézust.
A vallásuknak szintén szimpatikus aspektusa, hogy a másik iránti udvariasság a legtöbb vallási szabályt felülírja.
Egy ízben náluk voltunk, amikor a zsidó körökben köztiszteletben álló apjának bemutatta egy barátja a barátnőjét. Fiatal, huszonéves lány volt, az apa hatvanas. Barátságosan kezet nyújtott a lánynak, aki hátrébb lépett és a mutatóujjával nemet intve nem fogadta a kézfogást. Az apa tétován visszahúzta a kezét, de ugyanolyan barátságosan beszélgetett vele. Magát a beszélgetést nem értettem, nem beszélek héberül, de a testbeszéden meglepődtem.
Elmeséltem a fiának. Mondta, hogy a nagyon hardcore vallásos emberek nem érintenek meg ellenkező neműt (a férjem és az én figyelmemet is felhívták, hogy amikor sokan jönnek vendégségbe, csak azonos neművel kezdeményezzünk kézfogást/puszit, ellenkező neműnél várjuk meg, hogy ő kezdeményezzen). Teszem hozzá, az apja és az anyja meg ő is olyan ölelésekkel és cuppanós puszikkal fogadnak mindig, hogy a szuszt kiszorítják belőlünk.
No, neki elmeséltem, hogy mit láttam. Megnyúlt arccal mondta, hogy a lány nem vallásos, hanem simán csak bunkó volt. Ugyanis a másik megsértése nagyobb "bűn", mint az ellenkező nemű személy érintése. Ekkor derült ki, hogy a lány barátja is nagyon vallásos, csak udvarias. Előtte mellette ültem a kocsiban és minden kanyarnál rápréselődtem. A srác erre mondta, hogy látod, ő is nagyon vallásos, elvileg ő se érhetne hozzád, mégse szólt, sőt, viccelődött is hogy ő egy nagy, kényelmes párna a kanyarokban.
Az ő hatásukra - hiába nem hiszek egyik vallásban, istenben sem - rengeteg toleranciát tanultam és mélyen tisztelem őket a vallásuk és a személyiségük miatt is.
Valamilyen vallásos szertartásnál a férjem téblábolt (ő nem zsidó származású), hogy mit foghat meg, mit csináljon, nehogy bakizzon. Mint kiderült, valamit megfogott, amit csak zsidónak szabad (pl. engem annak tekintenek). Nevetve mondták, hogy ő jobb ember, mint sok zsidó, ne foglalkozzon vele, nyugodtan fogdossa, nála eltekintenek a szabályoktól.
Utánaolvastam és amit csinált, nagyon durva megsértése volt a vallásnak, mégis ilyen kedvesen reagáltak.
Az ilyen típusú vallásos embereket nagyon tisztelem. A kirakatvallásosakat (beülünk templomba/mecsetbe/zsinagógába/akármibe, bíráskodunk, lenézünk másokat, magunkat felsőbbrendűnek tartjuk) viszont nem.
Ez nem is adott valláson múlik, hanem a személyiségen. A fenti zsidó család számomra nagyon is hiteles volt. A jó értelemben vett alázat megvolt bennük, de ez nem volt összeférhetetlen a vallással. Imádkoztak, mindenféle szabályt követtek (nagyon bonyolult szabályrendszere van a vallásuknak), de a legfőbb szabály mégis az volt, hogy az embereket egyénileg, viselkedés alapján ítéljék meg, ne a vallása, bőrszíne vagy nemzetisége alapján. A fanatikusan vallásos embereket ők sem kedvelték, néhány rosszalló megjegyezést hallottam is rájuk. Mármint fanatikus zsidókra.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!