Mit tehetek azellen, hogy édesanyám ne erőltesse túlzottan ezt a vallás dolgot?

Jó reggelt kívánok mindenkinek! Ez az első kérdésem itt, és azt hiszem, kicsit hosszúra fog ez most sikerülni...

Előszöris szeretnék magamról néhány szót szólni. 15 éves gimnazista lány vagyok, az ország keleti részén élek egy városban. Nagyon sok minden érdekel, pl. természettudományos tantárgyak, pénzügy (ebben az irányban szeretnék majd tovább tanulni), a világ gazdasága, politika, szépségápolás. Szabadidőmben sokat olvasok szépirodalmi könyvekből, illetve zsebpénzt keresek műkörömépítésből, valamint családfák visszavezetéséből. A tanulmányi átlagom 4-5 között van. Van egy hetedik osztályos húgom.

És itt kezdődik az érdekes része: van egy édesanyám, aki túlzottan erőlteti rám a vallást (római katolikus). Rögtön, egy hetesen meg lettem keresztelve, hamarabb tanultam meg imádkozni, mint verset és mondókákat mondani. Minden vasárnap templomban kell ülnöm/ülnünk. Igazából ez engem soha nem érdekelt, de kiskoromban még az sem tudtam igazából, miről van szó, így harmadik osztályban elsőáldozó voltam. Azt sem tudtam mi az, csak örültem a szép fehér ruhámnak. Néha hisztiztem, hogy nem szeretnék templomba menni, olyankor mindig le lettem kiabálva, így nem szóltam.

Aztán kb. 5-6. osztályosan elkezdtem érdeklődni a biológia és fizika iránt. Rengeteg ehhez kapcsolódó művet olvastam, internetes blogokat. A barátaim ugyanilyenek voltak. Rájöttem, hogy nem hiszek Istenben, egy viccnek tartom máig az egészet. Amikor templomba készültünk, mindig duzzogtam, de nem mertem elmondani hogy így gondolom.

Aztán tavaly édesanyám kitalálta, hogy bérmálkozó is leszek. Ez azt jelentette volna, hogy úgyszintén minden vasárnap templom, plusz három évig heti háromszor, este hattól két órás hittan. Na itt szakadt el nálam minden, és elmondtam neki, mit gondolok az egészről. Nagyon sokáig veszekedtem, aztán én hagytam abba, álltam fel, és mentem a szobámba, hogy ez nem éri meg.

Hetekig nem szólt hozzám, apámon keresztül üzengetett. Édesapám egyébként református, a családja úgymond csak "titokban hívő", mert a kommunizmus idején politikából éltek a nagyszüleim, akkor pedig ezt nem nézték jó szemmel. A lényeg, hogy nem jár templomba, viszont nem mer beleszólni abba, amit édesanyám csinál. Minden veszekedésnél csak fekszik a kanapén és néz..

Amikor például középiskolát kellett választanom, édesanyám eldöntötte, hogy egy katolikus gimnáziumba fogok járni. Végül kihisztiztem, hogy egy másikat jelöljek meg elsőnek, és ha oda felvesznek, járhatok oda. Most ide járok. A barátnőim olyanok mint én, kicsit jobb az átlaguk. Viszont anya állandóan lek... vázza őket... Pedig egyáltalán nincs oka ennek, mindig megválogattam a barátaimat.

Még mindig rángat magával templomba, minden vasárnap hajnalban. Valamelyik nap elmentem a paphoz, beszélni vele, normális e amit anyám csinál. Erre azt mondta, minden velem egy idős hülyegyerek vagy k...va(igen, a pap szó szerint ezt mondta) és ránk fér hogy jöjjünk.

Én már mindent megpróbáltam. Normális beszélni édesanyámmal, hogy nem korlátozhatja, mondhatja meg, hogy én miben hiszek, és miben nem. Próbáltam beszélni a pappal, az osztályfőnökkel, a nagyszüleimmel. De nem segít semmi, és ezt akkor sem erőltetheti rám. Nem a húgom a vagyok, akit egyszerűen csak ugráltat, és mindent elhisz neki amit anyám mond.

Nemrég elmondtam nagymamámnak, hogy az ország másik végére készülök egyetemre. Hát persze hogy elmondta édesanyámnak, amiből szintén vita lett.

Végül meg szeretnék még említeni egy furcsa dolgot. Volt egy fiú, akit már nagyon régóta ismerek és mindig is tetszett, és rengeteget beszéltünk. Szerettem volna még várni ezzel, de összejöttünk karácsony előtt. Nem mondhatom neki azt, hogy figyelj már, várj még rám két évet, köszcsi. Úgy voltam vele, hogy nem akartam hogy balhé legyen, elmondom. Fura módon nagyon örüt neki a nagy szent család, jövőhéten hozom és bemutatom. Ő egy nagyon rendes srác, a másik felem szinte, ugyanilyen problémai vannak neki is. De ebbe most nem megyek bele, ez más tészta.

Na jó, most már befejeztem, de azért ki is kellett adnom magam, hogy jobban átlásdátok. Kérlek titeket, segítsetek valamit kitalálni...