Mit tegyek? Már sírás kerülget!

A sütizést, sétát jó ötletnek gondolom.

Valószínűnek tűnik, ogy Anyukád nem tudja elfogadni, hogy így alakult az élete, és valóban az teheti ilyen feszültté, hogy úgy érzi, valamit (a fiatalságát) "elveszítette".

A legfontosabb az, hogy a jelenlegi helyzetből próbáljátok mindketten kihozni a lehető legjobbat, hisz a múltban ő is csak az akkori eszével dönthetett, emiatt nem hibáztathatja magát, és Téged. Ezt Vele nem biztos, hogy most - a feszültségben - meg tudjátok beszélni, de jó, ha Te tudod.

Neked ebben a helyzetben rendeteg türelemre és megértésre van szükséged Anyukádal szemben. És higgadtságra. A kiabálások érzelemből keletkeznek, de ha Te próbálsz a tények alapján higgadt maradni és nem felemelni a hanodat, talán segít.

Szóval NE vedd magadra és NE kiabálj vissza.

De azért igyekezz lelkiismeretesen tanulni, segíteni Neki otthon.

Magaddal kapcsolatban pedig gondolkod el az erősségeiden, bármin - ha jól rajzolsz, szép hangod van, szereted a növényeket, akármin, és arra légy büszke, hogy legyen önértékelésed, tartásod. A nyugalmad ebből tud felépülni, ha stabil és magabiztos (de nem beképzelt és önző) vagy.

Szeretettel ajánlok egy blogot:

[link]

Igaz, hogy ez elsősorban háziasszonyoknak szól, de 30 fölött is rengetegen küzdünk és keressük a belső stabilitást, az önbecsülés része az életnek nagyjából ugyanúgy működik minden életkorban...

(Én 35 vagyok, még család nélkül... ez se könnyű...)

Sok-sok kitartást!

Az én javaslatom már haladó szint lesz. Esetleg próbálj neki elég levegőt hagyni. Valószínűleg tele van a mindene az egész világgal. Próbáld meg egyszer kényelmessé és nyugodttá tenni az életét. Tudom, hogy eredetileg ez nem a te feladatod, de így kizökkentheted az állandó negatív spirálból és javulhat a kapcsolatotok.

Szóval, ha egyszer előbb érsz haza, mint ő, akkor tegyél rendet, vásárolj be és főzzél valami egyszerűt. Fontos, hogy mire hazaér, már minden kész legyen, a főzés utáni rendrakással együtt. Ezután, ha hajlandóságot mutat rá, akkor beszélgess vele semmiségekről, egy-két vidám történet, de nehogy valami komoly megbeszélésébe kezdj és semmiképp ne szóljon rólad a dolog. Ha nem akar beszélgetni, akkor hagyd, hogy elvonuljon telefonozni/netezni. Lehet, hogy több napig is el fog tartani, hasonló kényeztetés mellett mire megenyhül, megnyílik feléd, na akkor lehet elkezdeni egy értelmes párbeszédet.

Addig viszont, ha kérdezi, hogy mi ez a változás, akkor vidám fiús derűvel közlöd, hogy te akartál egy kicsit főzni, neked esett jól a testmozgás ezért vásároltál be stb. Leírásodat látva természetesen ez nem lesz igaz, de nagyon fontos rész, hogy ezt kamuzd, különben semmire se mész az egésszel. A vidám, könnyed légkört egész későbbi kapcsolatotokban neked kell majd fenntartanod, anyád valószínűleg képtelen rá, de így nyersz egy nyugodtabb anyát és némi szabadságot. Szerinted menni fog?