A sírás kerülget, teljesen kétségbe vagyok esve, miért csinálja ezt?

Apukámról van szó. A nővéremmel mindketten elmúltunk már 20 évesek, de ő még mindenhová állandóan kísérgetni akar minket, s helyettünk mindent elintézni. Nem is akarja nagyon hagyni h magunk oldjuk meg a dolgainkat. Amikor például mentem vizsgázni jött velem. Nem tudtam hová kell mennem, meg akartam kérdezni a portást, ő meg szinte félrelökött és már érdeklődött is, nem zavarta h már belekezdtem. Baromi kínos, főleg amikor a kortársaim is jelen vannak. Én egyébként is elég önállónak gondolom magam, utálom ha uralkodni akarnak fölöttem, ezért sokat is veszekszem vele.Egész gyerekkoromban elnyomott minket (nem akarta hagyni, hogy kipróbáljuk magunkat, mire is vagyunk képesek, hogy felnőjünk), és sehová nem engedett,így a társasági életünk kb a nullával volt egyenlő, emellett nem egyszer lejáratott a viselkedésével, amivel ő nem igazán foglalkozott, ma viszont betelt a pohár. Nővérem megmondta neki szépen, hogy már rég nem kisgyerek majd elintézi saját maga amit akar, én ő mellé álltam és az egészből lett egy baromi nagy vita, és a fejünkhöz vágta h többé tőle soha ne kérjünk semmit, és mit képzelünk magunkról, majd sértetten elviharzott. Nővérem is teljesen maga alatt van most (amúgy is elég érzékeny, és eléggé kikészíti őt ez az egész), mert persze nagyon szeretjük és nem akarjuk megbántani, de azt sem akarjuk, hogy továbbra is elnyomjon minket és visszarángasson az esetlen gyerek korunkba. Mi tévők legyünk???