Mit tegyek? Már sírás kerülget!

Először magadban tegyél rendet - ne vegyél mindent magadra, hisz így előbb utóbb az élet maga alá fog gyűrni... Anyád előadásait a példás gyermekkoráról hallgasd meg úgy, hogy egyik füleden be, másikon ki, ÉS hívd fel rá a figyelmét, hogy nem csak gyermekkorában kellett példásan viselkednie, hanem most is, anyaként.

(persze, anyukád szemszögéből nem ismerjük a helyzetet, lehet, hogy okkal piszkál...)

Szerintem két variáció van.

1. Megpróbálsz vele beszélni, hogy miért nem tudtok jól kijönni, és hogy ez meg a viselkedése is nagyon bánt téged. Vagy nagyon sok stressz éri a nap folyamán és ezért feszült, ezt rajtad vezeti le, vagy simán szemét és élvezi hogy piszkálhat (bár ezt nem hinném, meg ha így lenne se vallaná be).

2. Elengeded a füled mellett amiket mond, és saját magad miatt megpróbálod a legjobbat kihozni magadból. Ettől vagy az ő hozzáállása fog megváltozni, vagy te fogod magad annyira értékelni hogy nem fogsz adni a rosszindulatú megjegyzésekre, mert tudod, hogy okos, kedves, vicces és értékes vagy.

Nagyon sok gyereket piszkálnak a szülei. Engem is sokat piszkált anyám, meg kiabált velem, de mi voltunk olyan szoros kapcsolatban, hogy mindig bocsánatot kért és elmondta a végén hogy csak azért volt az egész mert feszült volt, és én voltam az utolsó csepp a pohárban.

Próbáld ki azt (ha van zsebpénzed) hogy egyszer bemész elé a munkahelyére és elhívod sütizni mondjuk, és megmondod hogy most te fizetsz. Biztos értékelné.

Ha pedig nem tudod sehova elhívni, akkor mondd meg neki hogy azzal hogy nem hajlandó sehova elmenni, kimozdulni, nem téged fog bántani hanem saját magát szivatja és csak fő a saját levében, amivel még több feszültséget okoz magának. Ez (hogy ki akarod mozdítani otthonról) nem szivesség a részedről, hanem egy kezdeményezés hogy jobb kapcsolatotok legyen. Egy ideig próbálkozni kell. El kell mondani hogy nem kell fizetős helyekre menni, el lehet menni csak úgy sétálni és beszélgetni is. Az nem kerül pénzbe. Ha nem megy semmiféleképpen, akkor hagyd rá.

Ilyen pampogásra én azt szoktam mondani anyámnak, hogy én olyan vagyok, amilyennek neveltél, esetleg kérj a nagyitól tanácsot, hogy kell gyereket nevelni, ha te olyan tökéletes voltál.

Neked is javaslom a fenti mondatot.

És mindezt úgy hogy már nekem is van három gyerek, úgyhogy nem máséval verem a csalánt. Ha a gyerekem tiszteletlen, flegma, és nyafogós, akkor ideje szülőként önvizsgálatot tartani, hogy mit és hol rontottam el.