Elítélendő, ha a jómódú szülők hagyják a felnőtt gyereküket nélkülözni?

Szerintem tedd fel fordítva a kérdést: te melyikről mondanál le (második autó, évi több nyaralás, szép ház) csak azért, hogy a dolgozó, egészséges és munkaképes szüleid jobban éljenek, csak úgy? Nem éheznek, van fedél a fejük fölött, de élhetnének kényelmesebben és jobban, több luxust megengedve maguknak, ha azt a havi pluszt, amiből mondjuk pl. te autót tartasz fent magadnak, ami könnyebbé és kényelmesebbé teszi az életedet, meg mondjuk a síelés árát beáldozod, és inkább nekik adod? Ők tőled várják a mannát, és nem jobb munkahelytől, másodállástól, mindezt arra hivatkozva, hogy nektek jól megy.

Na?

"hiszen ha hagyom őket a sz-a-rban akkor öreg koromra simán visszakaphatom és szavam nem lehet."

Ha egy gyerek minden lehetőséget megkapott a szüleitől arra, hogy kényelmes élete legyen, de még mindig úgy érzi, hogy "illenék" őt támogatni, nem bazíroznék arra, hogy majd öregkoromban segít. Inkább gondoskodom magamról, hogy ne is szoruljak rá.

Szerintem a szülők tisztességesen felnevelték,tanítatták. Ezek után pofátlanság elvárni,hogy még felnőttként is támogassák.

Most biztos le leszek pontozva, de be lehet adni a gyereket bölcsibe ha nem megy a szekér és anyuka is visszamehet dolgozni.Nem ideális persze, de ha nem állnak jól,akkor bennem előbb merülne fel ez a megoldás,mint hogy a a szülők adjanak.

Két felnőtt emberről beszélünk,házasok,gyerekük van.Oldják meg szerintem.

Nekem nem tűnnek olyan full gazdagnak a szülők a leírás alapján.Ház,nyaralás, 2 autó nem annyira luxus dolognak kéne hogy számítson.

Hálót adok, nem halat! - szoktam mondani.

Ha halat akarsz, akkor fogd ki magadnak! Itt a háló hozzá. Ha kell, még halászni is megtanítalak. De ne várd el, hogy én fogjam ki helyetted!

Szóval, ha valami tanfolyamra kell a pénz, vagy tanulmányútra, vagy másik nyelvet tanulni, akkor beszállok a finanszírozásba. Általában a felét fizetem, de van úgy, hogy a teljes költséget. De ha hó végén csak olcsó párizsira, vagy lecsó kolbászra telik csak, az nem az én hibám. Én mindent megtettem és mindent megadtam a jó álláshoz. Harminc éven felüli családos gyerekekhez már nem kell gardedám. És persze akkor jöhetnek át vacsorázni, amikor akarnak...