A felnőtt gyermekhez miért nem kedves már annyira a szülő?

Én max annyit észlelek hogy nem babusgatnak már mert felnőttként tekintenek rám. Képesek vagyunk felnőtt módjára leülni és megbeszélni a problémáinkat meg a terveinket. Ezt olyan 17 éves korom óta észlelem szerintem valamikor ebben a korban lábaltam ki a tinédzser korból és rájöttem hogy a szüleim nem akarnak rosszat nekem.

Szerintem ez így van rendjén mert az se jó ha egy felnőttet vagy akár tinit úgy kezelnek mint egy ovist.

De persze azt is tudom hogy vannak olyan szülők is akik 18 után kidobják a gyereket vagy hogy a gyerek meggalydul drogozik,nem dolgozik stb. Ha egy szülőnek az a mentalitása hogy ha a gyerek 18 lesz és elhúzhat akkor ezt valószínüleg már a gyerek kis korában érezteti csak a gyerek még nem képes felfogni ezt. Akkor ott van a másik oldal ahol a gyerek drogozik vagy a szüleitől várja el hogy mindent megtegyenek ez is oka lehet annak hogy miért romlik meg a gyerek-szülő kapcsolata.

A normális szülő a normális felnőtt gyerekével is kedves, csak másként mint egy kisgyerekkel.

Én pl. baromi kedves vagyok most is a gyerekemmel. :)

Egy kisgyerek még irányítható, nincs kialakult személyisége, aranyos, tanítható. Egy kamasz vagy felnőtt "gyerek" már önálló gondolatokkal rendelkezik, van kialakult személyisége, ami sokszor ráadásul nem olyan, mint amilyet a szülő elképzelt volna.

Benne lehet az is, hogy sokan nem is gondolják át, mivel jár egy gyerek felnevelése, mekkora elköteleződés. Kicsit olyan, mint amikor megveszik a kis nyuszikat, kis csibéket mert milyen aranyosak, aztán felnőnek és onnantól csak zavarnak.

Na meg ha úgy nézzük, az állatvilágban is ez van, a szülők a kicsinyeiket az életük árán is képesek megvédeni, mert ezt diktálják az ösztönök. Aztán ha felnőnek, akkor a gyermekből vetélytársak lesznek.

Nem hiszem, hogy jót tesz ha valaki ugyanúgy beszél és kezel egy hat évest, mint egy 18-20 éves felnőttet.

Nem azt mondom, hogy bunkó legyen, de egy felnőttnek ne kelljen már 5x elmondani ugyanazt. Ilyenkor megértem ha valaki már nem képes mosolyogva, babusgatva elmagyarázni ugyanazt.

Plusz egy felnőtt már gondoskodjon magáról, ne másoktól várja el.

Hány éves vagy?

Nekem is sok gondom volt szüleimmel, 30 felett rendeződött, és maximálisan tudom, most is ugyanúgy szeretnek, mint baba koromban.

Szerintem te kora 20-as lehetsz, és még nem váltál le, és azt várod felnőttként, hogy gyerekként kezeljenek.

".A gyengédség alatt ugy ertem hogy finoman szolni a másikhoz,nem orditani vele"

Ez alap dolog, intelligens ember nem ordít, de ha ez van, akkor más a gond, nem az életkorod.