Elítélendő, ha a jómódú szülők hagyják a felnőtt gyereküket nélkülözni?

Megéltek, a szülők sem gazdagok, nem vagytok vészhelyzetben. Hogy a szülők évente mennek nyaralni, egy élet megérdemelt munkája, ne akarj arra pályázni.

Tegyetek magatokért.

En segitenem a gyerekemet, nyilvan nem neznem el, hogy a legolcsobb parizsit egye es megfagyjon.

De nem irtad miert nem vittek tobbre? Talan nem tanult? Elzullott? Vagy mi tortent?

Először is a diplomás átlagfizetésből "nyomorgó" kis családnak két oldalról vannak szülei, másodszor az, hogy hónap végén meg kell gondolni, mire költenek, igen távol van az éhezés+fázástól. A szülők sem gazdagok, csak ők már végigjárták azt az utat, amit a fiatalok még most kezdenek, kb. ugyanannyi jövedelemből már nem költenek bérleti díjra/hitelre, és gyerekre sem.

A felnőtt utód felelőssége, hogy mit kezd a megkapott lehetőségeivel, és neki kell viselnie a döntései következményét. Egy szava sem lehet akkor sem, ha egy szelet kenyeret se lát többet a szüleitől. Ugyanakkor én azt tapasztaltam, hogy a szülők valamilyen formában segítik a gyerekeiket, minket pl., amíg egyenesbe nem jöttünk, sokat hívtak ebédelni az én szüleim, anyósék alapanyagokat adtak (hús, kolbász, krumpli, zöldségek, gyümölcs), volt, hogy elvitték a gyereket vásárolni, és nagyobb dolgokat (télikabát, cipő, csizma) ők vettek neki. Mi mindenért hálásak voltunk, eszünkbe nem jutott volna azon vergődni, illenék-e bármit adniuk, akkor sem, ha semmit se kapunk.

"Nem éheznek, de a bérleti díj és a számlák befizetése után már nagyon meg kell gondolni, hogy mit vehetnek meg."

Már megbocsáss, de ennek köze nincs a nélkülözéshez, ezt úgy hívják, hogy gazdálkodás, ami egyébként ha átlagos fizetésből nem megy, akkor 20-szor akkorából se menne.

Egészen pontosan milyen támogatásra gondolsz?

Ha havi apanázsra, akkor a szülők helyében körberöhögném a gyerekem és biztos, hogy egy fillért sem adnék, mert nem nélkülöz, csak épp tovább akar nyújtózkodni, mint ameddig a takarója ér.

Ha teszem azt képezni akarná magát s ehhez kérne segítséget vagy üzlettársat keres egy ötletének megvalósításához, akkor ha a dologban látok rációt, partner lennék benne.

Nem értem.

Kértetek és nem adtak?

Azt mondták, hogy nem adunk, éhezzetek(?), mi külföldre megyünk nyaralni?

Vagy elvárnátok, hogy kérés nélkül adakozzanak és még legyenek hálásak, hogy elfogadjátok?

Akkor meg azért lennének rosszak, hogy miért avatkoznak a dolgaitokba.

Felnőttél, elköltöztél, választottál egy rosszul kereső férjet, szültél egy gyereket a "nyomorra", mindezt saját akaratodból, saját döntésed alapján.

Az a minimum, hogy kérj, ne várd el, hogy ők ajánlgassák!

Persze, ehhez le kell nyelned a békát és lejjebb adni a nagy "nincs szükségem senkire" mentalitásból, mert de van!

Ja, ... és nem elítélendő a szülők viselkedése!

Feltehetőleg ezt előre borítékolták neked.

nekem kérnem sem kell, nekem jár.

és nem csak a szüleimtől.

mindenki aki eddig hozzászólt ehhez a kérdéshez fizessen nekem 100-100 Ft-ot.

Jajj, mert nem tudjátok, a szülőknek 80 éves korig nem lehet saját életük, mert a gyereknek kell adni, akik ugyan nincsenek vészhelyzetben, de mindig lehet jobb...

Szülő miért gondolja, hogy mehet nyaralni és hogy mer 2 autót fenntartani 40 év munka után?

Adja a gyereknek, mert ő nem tehet arról, hogy életképtelen, 30-40 évesen sem.

(Remélem, gyengébbek kedvéért, irónia átment)

Az, hogy be kell osztani két fizetést (aminek az ország jó része örülne) nem nélkülözés. Ha vajaskenyeren élnek a hónap felében, meg anyukáról leszakad a csizma mert inkább a gyereknek vesz, az az.

Nem nélkülöznek, osszák be a saját keresetük (van mit), ne alapozzanak arra, hogy a szülők majd adnak.

Plusz általában nem csak az egyik félnek van szülője....