Elítélendő, ha a jómódú szülők hagyják a felnőtt gyereküket nélkülözni?

A szülő jelen esetben mindent megtett azért, hogy elindítsa a gyereket az életben, de hadd élvezze már ő is a munkája gyümölcsét. A fiataloknak is meg kell tanulni érvényesülni az életben, és nem a sült halat lesni. Nem hiszem, hogy a szülők felelőssége lenne, hogy két fizetésből "nyomorognak", meg párizsit esznek, hideg szobában. Igen, két fizetésből, mert már megbocsássanak, de mennyire volt átgondolt a családalapítás, ha utána meg így kell élni? Miért nem alapozták meg előbb az életüket, hogy anyuka gyedes időszakában ne így kelljen élni?

Nagyon szomorú lennék, ha ennyit sikerült volna a gyerekembe nevelni: meghozza a döntéseket, utána meg elirigyli tőlem, hogy nyaralni megyek abból, amit neki is adhatnék,mert ő sorozatban sz...r döntéseket hozott. Felnőtt emberek, tegyenek érte, ha jobban akarnak élni! Nem tilos! Ha minden alap megvolt hozzá, akkor csak rajtuk múlik.

Ilyenkor én azon gondolkodnék el elsőre, hogy ha a szülő beleszól a gyereke életébe, hogy ne ezt a szakot válaszd, hanem a másikat, ne ide menj dolgozni, hanem a másik céghez, ne vele házasodj, hanem egy jobb partival, ne most vállaljatok még gyereket, hanem csak öt év múlva: akkor vajon a gyereke mit szólt volna?

Gondolom, ő lett volna a legjobban felháborodva, hogy a szülei beleszólnak az életébe, pedig semmi közük hozzá, és ő már felnőtt.

Gondolom, ha most, amikor nehéz helyzetben vannak, felajánlaná a nagyszülő, hogy ha beadja a kicsit bölcsibe, és szüksége van arra, hogy valaki elhozza, akkor szívesen segít: megint csak sértődés lenne belőle, hogy visszazavarják dolgozni.

Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. Szóval ha abba nem szólhat bele a szülő, hogy a gyereke hogy alakítja az életét nagykorúként, akkor nem kell azért sem felelősséget vállalnia, ha nem úgy alakulnak a dolgai, és jön pár szűk esztendő. Majd legközelebb előrelátóbb lesz, és másképp alakítja az életét.

Pont a két korosztály között vagyok. A saját tapasztatom az, hogy mindenki életében vannak nehezebb szakaszok (ilyen anyagi értelemben az, mikor az egyik szülő otthon van a picivel), de ebből ki lehet, és ki is kell lábalni. Lehet, hogy a kérdésben szereplő fiatalok öt év múlva már külföldön nyaralnak, saját erőből, és két autó áll a garázsban. HA!! tesznek érte.

De ha most a szüleik kisegítik őket minden hónapban, akkor soha nem lesz meg hozzá a motivációjuk, hogy dolgozzanak rajta. Nagyon könnyű megszokni azt, hogy belekalkulálja valaki, hogy X a fizetés, meg még anyuéktól jön rá havonta Y összeg.

Az a baj hogy ez tipikusan a kisujjam nyújtom és a karom kell majd helyzet.

Ha nem ad pénzt az a bajuk, ha ad valamennyit akkor jön a "van ott több is, mit sajnálod tőlünk" rész. Ha meg sokat ad, akkor meg a beáll rabszolgának.

És ha egyszer elkezdődik ez az adakozás, akkor sosem lesz vége, most kell pénz mert fűtés szezon van, most kell pénz mert beteg a gyerek, most a szülő beteg, most kajára kell.

Ez az a pont, amikor már le kell szakadni a szülőkről.

Kivétel, abszolút vészhelyzet, súlyos betegség, villámcsapás, ufó támadás, de nem a napi élet.

Sorry.

Nem elítélendő, szerintem azért ti nem nélkülöztök,de..

Maguktól, ha nem adnak ne is kérj, mert az ilyen emberek még felhánytorgatnák a jövőben. Én biztos nem hagynám a gyerekemet albérletben lakni, ha lenne annyi pénzem, hogy segíteni tudnék neki vagy legalább is az önerő erejéig. 2 házat adtam el pár éven belül és mindkettőt szülők vették meg a gyerekeiknek lám ilyen is van. Egyik vevőm sem volt kőgazdag ember, biztosan eltudták volna verni azt a pénzt ők is hotelekben, autókra stb.

adjon zsebpénzt ő fizese a fütést?... mégis hogy gondolod

gyerek a bölcsibe te meg keres munkát