Jogos, hogy nem akarom a szüleimet az esküvőmre meghívni?

Nálunk a feleségem dilemmázott ugyanezen. Aztán meghívta őket "csak a szüleim" címen. Sok köszönet nem volt benne.

Nem balhéztak, de kb mint két idegen úgy viselkedtek.

Ezt Te tudod a legjobban. A válasz már benned van. Ha úgy érzed hogy nem valók oda akkor nem valók oda és ne hívd meg őket.

Maradjanak csak szépen otthon!

" Egész gyerekkorom rettegés, éhezés, nélkülözés volt."

" Évek óta csak akkor keresnek, ha pénz kell"

Ezek nem szülők!

Attól mert,a világra hoztak, még nem lesznek automatikusan szülők,akik tiszteletet érdemelnek.

Nem volt jó gyerekkorod miattuk,önállóan kellett elérned mindent és később sem érdekelted őket,csak ha pénz kellett volna nekik.. Hát ezek után 100%-ig érthető,hogy nem hívod meg őket.

Olyanokkal legyél(a többi napon is),akik szeretnek és akikkel jól érzed magad.

Nem kell rosszul érezd magad,ők bacták el.. És nem is igyekeznek helyre hozni.

Ezek szerint ők csak szülők lehetnek, de anyád, apád nem.

De a döntés csakis rajtad múlik.

Nagyon ismerős helyzet. Sőt.

Valamiért úgy érzem, te már döntöttél. Hiszen le is írtad..."Évek óta csak akkor keresnek, ha pénz kell."

NE HAGYD, hogy tönkretegyék azt a napot, ami az egyik legszebb lesz az életedben. Ahogy már előttem is írták, tönkretették a gyerekkorodat. Ez a nap csak a tiéd. Rólad kell, hogy szóljon.

Mivel az én édesanyám is ilyen, vagyis nem hagyta el (holott gyűlölte, csak félt a bosszújától), ezért hibáztatom is őt, de mind tudjuk, hogy mekkora úr a félelem és mennyire bénító egy alkoholista terrorjában élni. Borzalmas. Persze ez egy percig se mentség.

Nem tudom egy lapra venni a történetünket, hiszen te anyukáddal sem vagy jó viszonyban, legalábbis ahogy a szavaidból és a többesszámból kiveszem.

Én anyukámat meghívnám, de azért, mert ő az én anyukám. A tiéd már más, és nyilvánvalóan nem menne az apád nélkül.

Azt gondolom, hogy nincs ott helyük. Kegyetlenség vagy sem, de ha fiatalon nem támogattak, akkor most se akarjanak virítani a képeken, mosolyogni, üdvözölni, gratulálni, úgy, hogy csak a hasznot látják benned. Nem pedig azt az embert, aki lettél. Nélkülöznöd kellett, és persze, az "illem" azt mondja, hogy "segíts rajtuk, mégis a szüleid".

Nem értek egyet ezzel, mert gyereket vállaltak, akit nem voltak képesek felnevelni. És annak a kisgyereknek egyedül kellett minden próbát kiállnia, minden nehézséggel egyes-egyedül kellett megküzdenie, szóval SEMMIVEL se tartozol nekik. Főleg nem egy szépen becsomagolt borítékkal, amely a meghívóval van kibélelve.

Nem.

Legalább meghívhatnád? Ne viccelj.

Nekik kéne könyörögniük, hogy ott lehessenek, vagy hogy valami kis sarokból végignézhessék, ahogy örömkönnyekben törsz ki a párod mellett.

Ha nem akarod, hogy ott legyenek, akkor a döntésed nehéz, mégis nagyon egyszerű: mondj nemet.

Utasítsd vissza, amit nem szeretnél. Nem attól leszel jobb, ha igent mondasz a rosszra, hanem, ha megmondod, hogy számodra mi a nem jó.

Sok boldogságot!

Szia! Basszus, mintha az én gyerekkoromról írtál volna, minden stimmel, kivéve, hogy anyám borderline is mellé. Én nem hívtam meg őket a sajátomra, egy percig sem bántam, jó döntés volt. Nem részei az életemnek, nem akarom, hogy részt vegyenek bármilyen eseményben.

Csakis rajtad múlik, szerintem ne legyen lelkiismeretfurdalásod, ha nem hívod meg őket.

Barátnőm dilemmája is ugyanez volt. Bár már nem éltek együtt, és az anyjának volt élettársa. Végül meghívta. Az apja végül nem jött el, pedig megígérte, az anyja az élettársával együtt matt részegek voltak egész este, és a legjobb, a menyasszonytácnál üres borítékot dobtak a kosárba. Éjjel egykor pedig elkezdtek balhézni, úgy vitték el őket erővel. A barátnőmet alig lehetett megvigasztalni. :(

Borzasztó esküvő volt. :(