Van itt olyan szülő aki ezt bevallja magának?

Hát ha van aki tud erre válaszolni ,az én vagyok. Minden "fajta" gyerekem van. Van saját, akit nem én nevelek, hanem az anyja és ritkábban látom, van saját fiú és lány is, akit én nevelek és van nevelt gyerekem is. Különböző életkorúak. Azt kell mondanom, hogy nem fekete és fehér ez az egyiket jobban szeretem a másiknál dolog. Biztos van olyan, aki jobban szereti az egyik gyerekét a másiknál. Ez nem normális és elítélendő.Én úgy fogalmaznék, hogy mindegyik gyereket máshogy szeretek ( valószínűleg máshol is így van és ezt értik/érzik félre a gyerekek), de megőrülnék, ha bármelyiknek baja esne. Mondjuk a 10 éves lányommal nagyon jól el tudok társasozni. Nevetünk, szórakozunk... A 14 éves fiammal nem tudok leülni társasozni, mert türelmetlen, nehezen tud veszíteni, csak a sértődés és a vita van, ha ő is játszik. Ha kívülről nézi valaki ezt a helyzetet, akkor úgy tűnhet, hogy én jobban szeretem a lányom, mert vele felhőtlenül játszom, a fiammal meg veszekedünk. És a fiamnak is rosszul eshet, ha ezt ő kívülről nézi és hihetné azt , hogy őt nem is szeretem. Viszont az okos szülő kompenzál. Ez megvan fordítva is. A fiammal le tudok ülni számítógépes játékot játszani és jól szórakozunk. Ez csak egy példa volt. Az élet számos területén megvan ez. És ha a szülő nem tudja jól kezelni a dolgokat, akkor érezheti ezt a gyerek, főleg egy kamasz, hogy nem szeretik annyira, mint a másikat. Egy kicsinek (mint ahogy nálunk is van egy 2 éves) is máshogy hízeleg az ember. Többet van szeretgetve, ölelgetve. A nagyobb másképp igényli ezt, de ha nincs meg a kompenzálás, a másik felé figyelés, akkor megint csak jön az "engem nem szeretnek" érzés. Nem minden esetben van az úgy, hogy az egyik gyereket jobban szeretik, mint a másikat, hiába érzik úgy, csak a szülő suta. Persze van olyan szélsőséges eset, hogy tényleg így van és helytelenül még a fejéhez is vágják szerencsétlennek. De mondom, ez elítélendő és az nem szülő. Különbséget lehet tenni, de oda-vissza legyen, illetve csak azért, mert különbözően kell mindenkivel bánni, hiszen más egyéniségek vagyunk. A következetesség pedig elengedhetetlen, mert olyat sem lehet, hogy az egyiket állandóan csesztetem, hogy kapcsolja le maga után a villanyt, a másiknak meg elnézem. Szóval ha egy gyerek azt érzi, hogy kevésbé szeretik a testvérénél, nem biztos, hogy a szülő részéről tudatos.

18l vagyok öcsém 14, soha nem éreztem hogy valakit jobban szeretnének. Az hülyeség. Akinél így van az nem normális helyzet

Nem, mindkettőnek venni fogok. helyesírási szótárat.

Ha van is ilyen szerintem egy gyermek lelke ellen a legnagyobb vetseg ilyet bevallani. En is maskepp szeretem a testvereimet megis szeretem oket! Valoszinuleg gyermeket is igy lehet szeretni. Mas de attol meg SZERETET!!! Es meghalnek ertuk. :)

Ugyanannyira nem lehet szeretni ezt egyszerűen bizonyítani is lehetne. De kicsit morbid példa: 2 gyereked mind2 fuldoklik csak egyiket van időd kihúzni gondolom nem csak állni fogsz a parton és nézni hanem bemész értük és egyikért előbb.

Szerintem nem tudsz mindenkit egyforman szeretni. Nincs gyerekem, de anyu nekrm mondta hogy az idosebb ocsem a kedvence. Azt ereztem mindig hogy nem en, de soha semmilyen kulinbseget nem tett koztunk neveles teren. Termeszetesen ezt nem tizeneves koromban mondta el:) akkor biztos sziven utott volna. Idosebb fejjel megertem. Mikor kerdeztem hogy megis miert, annyit mondott hogy o mindig fiut akart lehet hogy azert de igazabol nem tudja (en is giusan lettem nevelve). Anyu azt mondta hogy aki azt mondja hogy mindegyik gyereket egyforman szereti az hazudik. Van benne valami... Viszont en mamam kedvence voltam, de ott az volt a baj, hogy ocsem erezte is.