Érzelmileg zsaroló, mártír szülővel mit lehet kezdeni?
Már kb 5 éve küzdök azzal a családi problémával, hogy édesanyám lelkileg zsarol minket, mindenért a családját hibáztatja. Ez a dolog akkor kezdődött, amikor elkezdtünk "kirepülni " a családi fészekből.
Se testvérem se én nem lakunk már otthon. Anyám ebbe a helyzetbe szó szerint belebetegedett. Mind pszichésen mind testileg.
Eddig apám mellette állt, hiába tudta, hogy nincs anyámnak igaza, mindenben kitartott mellette, így egy időben megromlott vele is a kapcsolatom, mert nem fogadtam el, hogy lehet egy férfi, egy apa ennyire "papucs".
Kb 2 éve már vele se jön ki anyám, sőt őt totálisan lelki terrorban tartja, teljesen leamortizálja őt, alig ismerek rá, már komolyan attól is félek, hogy apámnak valami baja lesz, mert ezt a stresszt, amit ő nap mint nap átél, nem tudom meddig bírja egy ember szervezete.
De tömören és röviden, ami a legrosszabb:
Tesómat és engem hibáztat anyám, amiért tönkrement a házasságuk, az ő betegségeiért (gyomorfekély, szívbetegség és még sok más...)egyszóval mindenért.
Hétről hétre megkapjuk, hogy mi semmiben nem álltunk mellette, tönkrettük őt, nem segítettünk soha semmit. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy egyre ritkábban megyünk haza és hívjuk fel őt, mert teljesen belefáradtunk ebbe a helyzetbe és stresszbe. Szó szerint gyomorgörcsünk van, ha már látjuk, hogy ő hív, vagy ha elszánjuk magunkat és hazamegyünk.
Kb 2 percet tudunk vele normálisan beszélni, utána pedig kiabál és sír...ezt még karácsony tiszteletére is eljátszotta...és a 4-5 évvel ezelőtti dolgokat is visszahántorgatja, hogy mit tettünk és mit nem tettünk. Egyszerűen nem bírjuk...
Hiába fiatalok vagyunk, nehéz így még a jövőt is tervezni, nincs olyan hét hogy anyám ne kerüljön képbe, valahogy mindig tesz róla, hogy nehogy nyugodtak legyünk (még ha pl külföldre elmegyünk egy hétre pihenni, akkor is tesz róla ). Vagy ő hív, ír (persze zsarolás megy akkor is, vagy apán hív vagy ír, hogy anyám megint mit művel és őt készíti ki). Nem tudjuk így normálisan felhőtlenül élni a mindennapjainkat, mint más fiatal.
Mindezek mellett szeretem mindkét szülőmet, haragszom anyámra, de tudom, hogy ez már betegség szerintem, viszont kezeltetni nem akarja magát. Ha említem neki, hogy elkisérem szakemberhez, akkor visszaüt azzal, hogy én menjek szakemberhez, mert velem van a gond :/
Bonyolult ez nagyon, lehet nem tudtam röviden és tömören összefoglalni ezt a problémát, de ha valaki tud bármiféle tanáccsal szolgálni, azt nagyon megköszönném!
Kedves válaszadó
# 7/10! Igaza van teljesen, már nem tudom hányszor noszogattuk apámat és mai napig azt tesszük, hogy adja be ő a válópert, egyszerűen hajthatatlan, ő nem adja be. Még mai napig szereti anyámat ez itt a nagy helyzet..Nagyon bonyolult ez, apám is egy külön téma...nem tud ésszerűen gondolkodni, ez lehet bután hangzik, de mintha már nem rendelkezne életösztönnel...Mert ilyen helyzetben, szerintem a nagy többség próbál menekülni, ő pedig csak tűr és tűr, amíg valami nagy baj nem lesz.
válasza:Igen sokakatól hallottam már ezt, hogy szakítsuk meg a kapcsolatot, csak nagyon nehéz sajnos :( Tudom, hogy másnak még nagyobb problémái vannak, de én már ettől is szenvedek. Régebben minden jó volt, igazi anya-lánya kapcsolat volt, és sokszor olyan hihetetlennek tűnik, hogy ide fajult a helyzet, csak azért mert felnőttünk és élnénk az életünket. Ha ő rendben lenne, akkor mi is mernénk közelíteni stb, de így.....
Ráadásul nem panaszkodásként, de amikor az emberben azt a tudatot alakítják ki, hogy "te vagy a hibás mindenért",akkor az önbecsülés is igencsak csökken, ami sajnos nálunk is bekövetkezett.
válasza:Volt a közeli barátok közt ilyen. Ott semmi nem használt, se rábeszélés, se fenyegetés. Az illető végül elköltözött az ország másik felébe és évente kb. 3-4 alkalommal lép kapcsolatba az anyjával, személyesen csak karácsonykor. Ott annyival "könnyebb" volt a helyzet, hogy a szülők elváltak, az apjával az anyjától függetlenül tud találkozni.
Sok éve elvannak már így, még az esküvőn sem volt botrány, pedig mindkét szülő eljött.
válasza:Azért apádnak se akard megmondani, hogy anyádat hogy kezelje, meg ne félj attól sem hogy baja lesz. Egészséges férfi tudja a hisztériás nőket is kulturáltan kezelni- 2-3 együtt töltött évtized után már akkor is illik kitartani házastárs mellett, ha az mentálisan sérül, neki nem súlyosan felróhatóan.
Nekem pl. húgom hisztériás mostanában (35 éves, jóképű, iskolázott, jól kereső férje van, szép házuk, 2 éves gyerekük van). Szerintem annyi csak a baja, hogy egy 10-est felszedett (előtte tök csinos volt, így meg már túlsúlyos), keveset mozdul ki, de csak mert ellustult (előtte pörgős középvezető volt), ettől az agya is gyengébben fog (most jár master képzésre, én írom sok házi dolgozatát). Szüleimnek, meg nekünk is folyamatosan beszól, amikor összejön a család. Anyám, csajom ezen kiakad, de faterommal mi fel sem vesszük. Inkább nekünk pofázzon, mint a férjének, nehogy az kirakja.
#7
válasza: válasza:Nagyon nehéz, főleg egy olyan embernek, aki alapvetően jólelkű, de sajnos tényleg meg kell vele szakítani a kapcsolatot. Tudom, ez a legrosszabb, mert olyan, mintha halott lenne, de közben él, viszont ez jobb már nem lesz, legalábbis biztosan nem a közeljövőben. Én is sokáig halogattam ezt az anyámmal, de mindösszesen annyi értelme volt, hogy még több pénzt, időt és energiát vett el tőlem, a végsőkig kicsinált lelkileg, miközben a saját életemmel kellett volna törődnöm. Olvass utána a nárcisztikus személyiségzavarnak, esetleg a mérgező szülőknek, engem csak ez tudott megnyugtatni, mikor a fejemhez lett vágva, mennyire önző és hálátlan vagyok, amiért "elhagyom" az anyámat. Az igazság az, hogy ő már régen elhagyott, csak nem akartam tudomásul venni, és neked is csak ezt tudom ismételni. Annyira tipikus, mikor egy szülő a gyerekét hibáztatja a saját kudarcaiért. "Apa azért iszik, mert te sírsz." Megvan hozzá a jogod, hogy ebből ne kérj többet.
Kitartást.
#17/17, Köszönöm a bíztatásod!
igen akkor nagyon hasonlókat élhettél át te is. Ugyanebben a cipőben vagyok szerintem, amiben Te voltál. Én is már azt érzem, hogy lelkileg totál kicsinált, nem ugyanaz vagyok már, mint régen, pláne, ez az állandó bűntudatkeltés, amit belém/belénksúlykolt.
Én már pszichológusnál is voltam ezügyben, de ő is csak azt tudta mondani, hogy nem nekem lenne nála a helyem, hanem az édesanyámnak.
Próbáltunk leülni tesómmal is 2 éve vele, és rábeszélni egy családterápiára, mondtuk neki, hogy mi szeretnénk vele békességben lenni, és családterápia talán segíthetne, de mihelyt meghallotta ezt a szót, rögtön támadt. Ezt is egy ellene irányuló harcként fogta fel, hogy mi azért akarunk ilyen terápiára menni, hogy őt leírjuk és a magunk igazát bebizonyítsuk.....
Az az érdekes, hogy a munkahelyén teljesen helytáll, nagyon szeretik őt a kollégái is, orvos mellett dolgozik, tisztelik őt az orvosok is stb, mindenkivel jól kijön, csak a saját családjával nem.
Észrevettem, ha valakivel pl beszél telefonon, olyan mintha kicserélték volna...viszont velünk meg az ellenkezője.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!