Érzelmileg zsaroló, mártír szülővel mit lehet kezdeni?

Már kb 5 éve küzdök azzal a családi problémával, hogy édesanyám lelkileg zsarol minket, mindenért a családját hibáztatja. Ez a dolog akkor kezdődött, amikor elkezdtünk "kirepülni " a családi fészekből.

Se testvérem se én nem lakunk már otthon. Anyám ebbe a helyzetbe szó szerint belebetegedett. Mind pszichésen mind testileg.

Eddig apám mellette állt, hiába tudta, hogy nincs anyámnak igaza, mindenben kitartott mellette, így egy időben megromlott vele is a kapcsolatom, mert nem fogadtam el, hogy lehet egy férfi, egy apa ennyire "papucs".

Kb 2 éve már vele se jön ki anyám, sőt őt totálisan lelki terrorban tartja, teljesen leamortizálja őt, alig ismerek rá, már komolyan attól is félek, hogy apámnak valami baja lesz, mert ezt a stresszt, amit ő nap mint nap átél, nem tudom meddig bírja egy ember szervezete.

De tömören és röviden, ami a legrosszabb:

Tesómat és engem hibáztat anyám, amiért tönkrement a házasságuk, az ő betegségeiért (gyomorfekély, szívbetegség és még sok más...)egyszóval mindenért.

Hétről hétre megkapjuk, hogy mi semmiben nem álltunk mellette, tönkrettük őt, nem segítettünk soha semmit. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy egyre ritkábban megyünk haza és hívjuk fel őt, mert teljesen belefáradtunk ebbe a helyzetbe és stresszbe. Szó szerint gyomorgörcsünk van, ha már látjuk, hogy ő hív, vagy ha elszánjuk magunkat és hazamegyünk.

Kb 2 percet tudunk vele normálisan beszélni, utána pedig kiabál és sír...ezt még karácsony tiszteletére is eljátszotta...és a 4-5 évvel ezelőtti dolgokat is visszahántorgatja, hogy mit tettünk és mit nem tettünk. Egyszerűen nem bírjuk...

Hiába fiatalok vagyunk, nehéz így még a jövőt is tervezni, nincs olyan hét hogy anyám ne kerüljön képbe, valahogy mindig tesz róla, hogy nehogy nyugodtak legyünk (még ha pl külföldre elmegyünk egy hétre pihenni, akkor is tesz róla ). Vagy ő hív, ír (persze zsarolás megy akkor is, vagy apán hív vagy ír, hogy anyám megint mit művel és őt készíti ki). Nem tudjuk így normálisan felhőtlenül élni a mindennapjainkat, mint más fiatal.

Mindezek mellett szeretem mindkét szülőmet, haragszom anyámra, de tudom, hogy ez már betegség szerintem, viszont kezeltetni nem akarja magát. Ha említem neki, hogy elkisérem szakemberhez, akkor visszaüt azzal, hogy én menjek szakemberhez, mert velem van a gond :/

Bonyolult ez nagyon, lehet nem tudtam röviden és tömören összefoglalni ezt a problémát, de ha valaki tud bármiféle tanáccsal szolgálni, azt nagyon megköszönném!