Mit szolnatok, ha a lanyotok fizikus akarna lenni?

Én matematika szakon végeztem, tanitásból és szakíróként kerestem-keresek pénzt, nem élünk rosszul és mindig olyan munkát végeztem, amit szerettem. Az évfolyamtársaim színes karriereket futottak be ezzel a diplomával, van köztük nyelvész, könyvkiadó, bankinformatikus (messze ő keres a legtöbbet), szaktolmács, térképész, ami hirtelen eszembejutott, sokan szereztek második diplomát, sokan dolgoznak egyetemeken, és elég jó életszinvonalon él mindenki, aki itthonmaradt az is. Külföldre is sokan mentek hosszabb-rövidebb időre vagy végleg is, főként Amerikába. Csillagász az tényleg hobbiszakma, de a csillagász képzés az mindig a fizikához társul, tehát van alapja. A fizika is alapképzettséget ad, ugyanugy, mint a matematika, igen magas szinvonalú alapot, aztán az élet majd kihozza, hogy merre tovább. Nemcsak tudományos pálya van, a gazdasági életben is jól hasznositható képzettség.

hát én is inkább valami mérnöki kar felé terelgetném, fizikus szakból nem fog megélni

Ha ennyire határozott elképzelése van és ennyire szereti a fizikát, akkor hagyd nyugodtan, hadd csinálja. Nyilván középiskolásként még nem lát bele annyira az ember egy szakmába, hogy konkrétan milyen irányokba lehet továbbmenni vele. Én most fogok diplomázni mesterképzésen egy teljesen más (humán) területen, de én is ezt az egyetlen szakot tudtam elképzelni magamnak és mindenki hülyének nézett, hogy semmit nem fogok tudni kezdeni vele, éhen fogok halni és stb. Jövőre tervezem elkezdeni a doktori képzést. Nyilván az egyetem mellett még nincs teljes állásom, de nagyjából a szakomon én vagyok az egyetlen, aki dolgozott már egy kicsit is a szakmában (nyáron), publikálok és elég jó kapcsolataim kezdenek kialakulni az egyetemen, amihez leginkább az kellett, hogy tudjam, hogy mit akarok, hová szeretnék eljutni. Ha az embernek határozott elképzelései vannak, sokat tanul és tehetsége is van hozzá, akkor szerintem előbb-utóbb kicsikarja magának a lehetőségeket mert valaki biztosan meglátja benne, hogy érdemes vele foglalkozni. Ez az én esetemben mondjuk azzal jár, hogy míg a szaktársaim bulizni, fesztiválozni járnak hétvégente és nyáron, nekem szinte folyamatosan azon kattog az agyam, hogy mit lehetne még csinálni és rengeteget tanulok. De nem bánom, mert nagyon szeretem ezt csinálni. Szóval szerintem ne aggódj. Ha a lányod tényleg elhivatott, talpraesett és tenni akar azért, hogy ezzel foglalkozhasson, akkor meg fogja teremteni magának a körülményeket és a lehetőségeket hozzá.

Én örülnék, mert ez azt jelentené, hogy okosabb, mint én :)

Esetleg egy mérnök-fizikus képzés? 2in1...

Mindig megdöbbenek az ilyen jellegű kérdéseken. Számomra természetes, hogy bármilyen pályát választ a gyerekem, biztatni fogom és lehetőségeimhez mérten támogatom.

azt, hogy takarodjon mosogatni

Hagyjuk ezt a mérnök mániát! Jóval hamarabb vége lesz, mint a kb. 25 éves jogászi felfutásnak. Nem lehet minden természettudományos érdeklődésű embert mérnökké képezni, csak mert valaki kitalálta, hogy kevés van belőlük. Egyes szakmérnökökből kevés van, másokból elég, vagy sok. Ha a lányod halat kér, nyilván nem kígyót nyújtasz neki. Ha fizikus akar lenni, és nem fordul vissza az úton, legyen az. Magam történész akartam lenni, de szülői tanácsra a jogi pályán is gondolkodtam. (Illetve elriasztott az egyes történészi iskolák durva szembenállása). Ma már PhD fokozat birtokában adjunktus és tudományos kutató vagyok.

Nyugodtan jelentkezzen fizika szakra, ha ez nem csak egy romantikus fellángolás a hangzatos ismeretterjesztő könyvek hatására, és tisztában van vele, hogy még évfolyam elsőként is jó eséllyel meg fog szenvedni azért a diplomáért. Aztán majd 3 év múlva a BSc végén vissza lehet térni arra, hogy kicsit érettebb fejjel hova tovább, attól semmiképp sem kell félni, hogy zsákutcába kerülne.