Te miért haragszol a szüleidre?

Az apámra azért, mert egy utolsó alkoholista és játékgépfüggő volt, akinek egy percig nem volt fontos soha a családja. Titokban hiteleket is vett fel a gépezésre, kölcsönkért ismerősöktől, ellopta anyám eldugott pénzét (a hajcsavarók közé rejtette, tehát mindenhol kutatott).

Anyámat azért, mert ennek ellenére szereti ezt az embert, és még mindig együtt van vele. Amikor ideges volt, mindig nekem esett, ordított velem, bántalmazott, a hajamat tépte. Utólag ezt letagadja, és úgy állítja be, hogy én hazudok erről, pedig vannak tanúk, akik az ellenkezőjét bizonyítják.

Suliban mindenki kiröhögött miattuk, folyton leégettek mindenhol, a nyílt utcán is nekem esett anyám és ordított velem.

Aki azt írja, hogy nem a kérdező szülei tehetnek arról ahol tart, adjon hálát az égnek, hogy őt normális szülők nevelték, és fogalmuk sincs róla, milyen a földi pokol.

Apukám a legjobb ember volt a világon!

Nem is értem, hogy mit szerethetett anyámon, aki viszont a lehető leggonoszabb volt velem egész életében.

(Ezt még így sohasem írtam le.)

Nem akarom felsorolni a sok rosszat amiket tett ellenem, csak a példa kedvéért említem meg, hogy ágyam sem volt bármennyire hihetetlen. Állandóan leeresztő gumimatracon aludtam majd két évtizedig a szőnyegen, és az első fizetésemből vettem magamnak egy használt heverőt.

Mennyei élmény volt az első ágyban eltöltött éjszakai alvás kb. 18 évesen.

Sosem felejtem el.

Dettó ez ment nálunk is. A húgomnak rosszak voltak a fogai, hiába mosta őket naponta 2x, a szülők szerint "ilyen a genetikája". Később derült ki, amikor már harmadszor jött haza tesióráról törött csonttal, hogy kálcium felszívódási zavara van.

Én is világ életemben pattanásos voltam, ha megemlítettem, h ez így nem jó, az volt a válasz, hogy csak a filmekben van az embereknek tökéletes bőre, ne nyafogjak, inkább menjek tanulni. Mára kiderült, pcos vagyok.

A nővérem olyan szinten szorong, h az elromlott mosógépéhez egy évig nem mert szerelőt hívni, inkább kézzel mosott, anyâm szerint kur\/a vicces, milyen lökött ez a "Maris".

Mást sem hagytak ránk, mint betegségeket, 60 éves korukra csak egy omladozó házuk van, annyi megtakarításuk nincs, hogy egy új mikrót vegyenek, ha a régi elromlik. Csak szaporodni tudtak a nagy semmire.

De az a lényeg, hogy jól szórakoznak, szerintük ez mind nagyon vicces...

Én apámra haragszom. Gyerekkoromból egyetlen jó emlékem sincs vele kapcsolatban, nagyon sokat ivott. Mára ez valamennyire változott, de a szüleim még mindig együtt vannak, pedig nyílt titok, hogy már rég nem kéne.. azóta is rettegek a részegektől, én nem is iszom egy kortyot sem.. pánikbeteg is lettem lassan 5 éve, folyamatosan szorongok és gyakran depressziós is vagyok, mint kiderült már korábban voltak jelei, hogy valami nincs velem rendben (gyerekkorban), csak valahogy elsiklottak fölötte, aztán mire "felnőttem" jöttek elő a tünetek.. Anyára talán azért, mert az Ő apja is alkoholista volt, verte is anyáékat, tehát borzasztó gyermekkora volt, mégis apám mellett maradt, csak mert apám fenyegetőzött, hogy öngyilkos lesz.. jó lett volna nyugalomban felnőni, irigylem azokat az embereket, akiknek ez megadatott.

22L

Google

szülők iránti harag