Nagyon beégtem a szüleim előtt?

Tegyük a szívünkre a kezünket. Ki nem énekelt és táncolt akár ágyon, akár tükör előtt tiniként? Na jó lehetőleg üres lakásban, de mindenki csinálta :-) :-) :-)

Ne izgulj.

Égő helyzet volt, de szerintem nincs olyan ember, aki nem szeretné a zenét, és nem énekelt volna úgy, hogy azt hitte nem látja, nem hallja senki.

De elmesélem az én történetemet, hátha akkor nem érzed annyira kínosnak a történteket:

Amikor fiatal voltam (8-16 kor között) itthon a tévék nyomták nagyon a brazil, mexikói, argentin sorozatokat. Gondolom mindenki tudna említeni legalább tízet, amingy siker volt itthon.

Nem vetett fel minket a pénz, szóval egy egyszerű rádiónk volt csak akkor még, azt meg a sok dumás műsor miatt nem szerettem. A sorozatok betétdalai többnyire tetszettek, így azt dúdoltam, énekeltem, mikor nem láttak. Ezt a szokást felvettem reggel és délután is, amikor mentem haza. Egyszer nagyban énekeltem a Rosalinda c. mexikói sorozat főcímdalát. Annyira belelendültem, hogy amikor a végére értem, s kezdtem volna elölről meghallottam egy nyikorgást. Megfordulván egy középkorú nő tolta a biciklit. Szégyenemben majdnem elsüllyedt, így amit akkor gyerekként tudtam tenni az volt, hogy visszafordulok és elkezdek futni. Remény élt bennem, hogy nem tudta ki vagyok, illetve nem fogok vele ismét összefutni. Ha igen, akkor nem fog felismerni.

28/F