Miért ilyen szemét az anyám?





"Sokkal különb ember azokhoz képest, akik eddig válaszoltak."
LOL. Ne zavarjon, hogy én nem a férjem révén vagyok doktor, és nem az ő jövedelméből űzöm a hobbijaimat.:-) Úgy általában nem az volt a szempont a családalapítás során, hogy "gazdag" legyen és nálam kvalifikáltabb, én valóban magam értem el mindent az életemben, és nem másvalaki révén. Gyereket sem olyan férfitól szültem, aki az apám lehetne, vagy más nővel van már családja.
Ilyen típusú nő, amit a kérdező leírt, valóban nem sok tiszteletre számíthat - másoktól. Attól viszont, akit felnevelt, igen, és elég különös, hogy mindezek miatt eddig nem akadt ki a kérdező, csak az őt nyaraltató nagynénje pocskondiázásától. Most viszont hirtelen minden rossz, amit az anyja - aki edig mindenben támogatta őt - csinál. Kíváncsi lennék, hogy vajon milyen utazás, mennyi pénz lenne elég a kislány "szeretetének" visszavásárlásához.
Itt nem a pénzről van, értsd meg. Az anyám nem itt írta le magát nálam. Akkor amikor szakítottam a barátommal (a másodikkal, aki kisajátított), az anyám (akitől gyakran kértem segítséget, hogy mit válaszoljak a srácnak) elvette a telefonomat, és mivel régen a nappaliban töltötte fel a telefonját és én ébredek fel elsőnek és belenéztem a telefonba, azt láttam, hogy a NEVEMBEN irogat az exemnek, hülyíti, szivecskéket rajzol neki. Apámnak is mutogattam az üzeneteket, ő csak legyint rá.
Kb. addig szinte készpénznek vettem amit anyám mondott... ha a ruha nem állt jól nekem, akkor nem vettem meg, ha szerinte az a lány rossz hatással volt rám, megszakítottam vele a kapcsolatot.
Apám szemétségeiről 16 évesen hallottam először, akkor is akkor amikor anyáék előttem veszekedtek és anyám azt mondta "te itt befogod a füledet és elfelejtesz mindent amit hallasz" és elkezdte mondani, hogy milyen volt apámat hullarészegen hazacipelni a kocsmából, amikor az anyjáéktól kellett pénzt koldulnia. Egy nagybátyámtól (apa testvére) tudtam meg idén, apám majdnem eltörte anyám kezét amikor az az anyjához akart hazamenekülni. 18 évesen hallottam először a nagybátyámat (apa másik tesója) részegnek a telefonban. 16 évesen tudtam meg,hogy van a világban egy unokatesóm, akit a nagynéném eladott.
Szóval 16 éves koromig kb. boldog tudatlanságban éltem. Mostanra nyílt ki a szemem, azokból amiket hallottam: hogy az apám és a testvérei ittak elég durván és úgy bántak nejeikkel mint a kutyákkal. Hogy a nagynéném, akiért rajongtam lefeküdt a tanárával gimiben a kettesért és hogy 2 gyereke van két ismeretlen apától. És mégis az anyámat hibáztatom, amiért mindezt eltűrte az apámtól, sőt még rá is tett egy lapáttal, azzal hogy kiszolgálta. És még engem is arra nevelt, hogy nem gond ha a barátod ki akar sajátítani, vagy megcsal, ha visszamegy hozzád.
Utolsó, hogy tiszteljek egy olyan nőt, aki belemászik a párkapcsolataimba, és aki arra nevel, hogy tök normális, hogy a barátod megcsal, hogy kisajátít, hogy SMS-ben szakít veled.
A nagynéném miatt (a "pénzes") azért vagyok kiakadva, mert anyám soha senkit nem szidott az orrom előtt. Se a "fehérmájú" húgát, se a részeges nagybátyáimat, se az ofőmet, aki pocsék tanár volt és nem törődött az osztályával, se a lányokat csábítgató informatikatanáromat (anyám bíztatott, hogy legyek vele kedves, haverkodjak össze vele, mert érettségiztet, az lett a vége, hogy szóbeli előtt rám írt, hogy nincs-e kedvem vele lefeküdni). Arra nevelt, hogy lássam meg mindenkiben a jót, és a nagynéném volt az első felnőtt ember a földön, akivel kapcsolatban más se hallottam tőle, csak rosszat.










Atyavilág, nem semmi család.:-)
"Arra nevelt, hogy lássam meg mindenkiben a jót, és a nagynéném volt az első felnőtt ember a földön, akivel kapcsolatban más se hallottam tőle, csak rosszat."
Ha ez így igaz, akkor anyád igyekezett pozitív szemléletben nevelni téged, más kérdés, hogy a saját korlátait (pl. barátod esete) nem tudta átlépni. Most pedig azt tapasztalja, hogy a lánya, akiért minden tőle telhetőt megtett eddig, másvalakit fölébe helyez. Lehet, hogy van benne irigység is, az is tény, hogy ez a "mindent feláldozok a gyerekért, és csak általa élek" szemlélet alapvetően hibás - csak azt próbálom megértetni veled, mennyire fájhat anyádnak az, ami épp történik veled. Nem vagyok a védőügyvédje, semmi közöm hozzátok, úgy intézed a dolgaid, ahogy akarod - mindazonáltal ha egyszer megpróbálnád kicsit az ő szemszögéből nézni a dolgokat, talán jobban megértenéd, és a leszemetezése helyett találnál konstruktív megoldást. Nem egy szent, távolról sem tökéletes, de téged felnevelt egy ilyen iszonyatos családi környezetben úgy, hogy nem sérültél, mert amíg lehetett, megvédett mindettől - annyit megérdemel, hogy megpróbálj empatikusabban gondolkozni és beszélni vele kapcsolatban. Ettől te még teheted azt, amit jónak látsz.





Az első két évben le is néztem, utáltam, haragudtam rá, teljesen anyámhoz pártoltam. Aztán rájöttem, hogy ha anyám találna egy másik pasit (jelen esetben az én fiúimat) ugyanúgy alávetné magát nekik, és kiszolgálná őket a végtelenségig. Az a kérdés, kire haragszom jobban... aki erőszakos, vagy aki hagyja, hogy durván bánjanak vele minden ok nélkül.
Mivel én lány vagyok, anyám pedig nő, és ő szolgál nekem a női modellel, nem tudom neki megbocsátani ezt a "nekem valakit muszáj kiszolgálnom" mentalitását. Apám rosszul bánt vele, ez tény. Anyám meg még rá is játszott, ez is tény.





"nem tudom neki megbocsátani ezt a "nekem valakit muszáj kiszolgálnom" mentalitását. "
Azon meg eszedbe sem jutott elgondolkozni, vajon miért lett olyan, amilyen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!