Megváltoztam a párom miatt? Eltávolodtam a szülőktől?

Egy éve vagyunk együtt a párommal. Kb azóta is járok rendszeresen edzeni. Szüleim elsősorban az edzést nem támogatják, mivel szerintük időpocsékolás, energiaveszteség, csak röhögtetem magam. Vidéki környezetből származom, de ez nem kellene számítson.

(Itt, ha valaki sportol, akkor az nevetséges, és nem normális, mert nem szereti a kolbászt meg nem eszik kenyeret. )

Amióta edzek, rengeteget fejlődtem, és a környezetem is megjegyezte mindezt. Úgymond megtaláltam önmagam az edzőteremben a sportban. Mindig is nagyon tartottam a szüleimhez, amikor kiáltottak, szó szerint ugrottam, és a kezük alatt voltam, szívesen segítettem őket, tudom sokat dolgoznak. Jelenleg tanulok, 2oo kmre élek tőlük, és nem megy olyan könnyen csak hazaugrani és segíteni. Anyagilag függök tőlük, ők fizetik a tandíjamat is, egy olyan egyetemen, ami nem igazán érdekel, de mivel túl gyenge voltam évekkel ezelőtt szembeszállni velük, hogy én nem ezt szeretném, ezért most itt vagyok négy éve és van még egy évem a diplomáig. két hónapot dolgoztam, viszont nem sikerült összeegyeztetni teljes a munkaidőt a gyógyszerészettel. Úgy érzem eltávolodtunk nagyon egymástól, amit nem szerettem volna soha. Míg otthon voltam nyáron megbeszéltünk mindent, kompromosszimut kötöttünk: megkértem edzeni mehessek el, máshova tényleg nem járok, két órát szorítsunk be egy napba- mert amúgysem dolgoztunk reggeltől estig soha. Beleegyeztek eleinte, aztán mindent kitaláltak, hogy ne érjek el edzésre.

Azt mondták nagyon megváltoztam. Barátom lett 23 évesen és edzőterembe járok. Mit tudnék tenni, hogy megenyhítsem a kapcsolatunkat?