Persze, hogy megváltoztam. De hogy fogadhatnák el, hogy ez nem rossz?

Ez a családod gondja legyen, nem a tied. Természetes, hogy az ember változik, és ha jó képességgekkel bír, jobb körülmények közé kerül, akkor erősebben érződik a változás.

Senki sem marad ugyanolyan, mert az élet természete a változás. Ha nem javul, akkor romlik, de semmiképpen sem marad pontosan ugyanolyan és ugyanaz, mint régebben volt.

Inkább az a gond, hogy a családod miért nem képes ezt tolerálni?

Mi az amiben megváltozott a viselkedésed a családod felé?

Egyébként megértem a szüleidet, nehéz elfogadni, ha a gyerekünk elköltözik, és legalább néha szeretnénk viszontlátni benne a pár hónappal korábbi önmagát.

Legyél néha a kislányuk/kisfiuk, mutasd ki a szereteted egy puszival, öleléssel. Érezzék, hogy fontosak neked. Talán akkor lesz pár bizalmas pillanatotok, így könnyebben megélitek együtt a változást.