Mit szólnátok, ha a ilyen ideológiával állítana be? Támogatnátok gyermeketeket továbbra is anyagilag, ha az első diplomája után,21-22 évesen kijelenti, hogy szeretne egy második diplomát szerezni?

#24-es, tudom, hogy műxik a felvétei eljárás, két gyerekem van túl rajta. Azon kívül, hogy megkérdeztem, minden rendben van-e, nekem szülőként semmi dolgom nem volt vele. Kérlek, vezesd le, hogyan fordulhatna az elő, hogy az érettségi/felvételi évének február hónapjában egy tanuló még nem tölti be a 18-at, amikor betöltött 6 éves korban kell kezdenie az általánost, és minimum 12 év a képzési idő.:-)

Azzal egyetértek, hogy a szülő dolga az, hogy boldog gyereket neveljen, ebbe viszont nekem nem fér bele, hogy végignézzem, amint évekig depressziósan küszködik egy olyan szakon, amihez semmi köze és utálja. Komolyan nem értem ezt a kifacsart logikát. Végezze el azt, amit szeret és dolgozni akar benne, mert ettől lesz boldog, ha nehéz belőle megélni, támogassa a szülő addig, amíg el nem jut odáig, hogy elfogadható színvonalat tud biztosítani magának, önállóan. És ez nem feltétlenül (csak) pénzügyi támogatás. Van több, művészeti szakon végzett ismerősöm (baráti társaság tagjainak gyerekei), egyikük már diploma előtt keresett pénzt a munkáival, vállalkozást indítottak családon belül. A másik két év próbálkozás után találta meg az útját, szintén vállalkozásban.

Azt gondolom, hogy az a gyerek, amelyik ennyire énközpontúan gondolkozik, hogy a saját boldogságának a biztosítását kizárólag másoktól várja egy jól hangzó, de ab ovo hamis ideológia alapján, az egyrészt nem megfelelően van nevelve, másrészt pont az a kreatív produktivitás, amit oly fontosnak tart.

*hiányzik belőle.:-)

Lemaradt.

Kérlek, vezesd le, hogyan fordulhatna az elő, hogy az érettségi/felvételi évének február hónapjában egy tanuló még nem tölti be a 18-at, amikor betöltött 6 éves korban kell kezdenie az általánost, és minimum 12 év a képzési idő.:-)

Bakker, gondolkodj már...

2000. márciusban betölti a hatot, szeptemberben iskolába megy... 2012. márciusban lesz 18... de februárban kell jelentkeznie. Az megvan, hogy februártól szeptemberig is betöltheti a hatot???

Én meg októberi vagyok ráadásul, nem voltam hat, mikor iskolába mentem...

kicsit számolgass még.

Oké, ez az egy dolog jogos.:-) Nálunk mindenki "évvesztes" volt, mert nem engedték azt suliba, aki júniusig nem töltötte be a 6 évet, nem gondoltam át.

Ettől függetlenül nem valószínű, hogy egy olyan szülőnek előadja a gyerek a fenti érvelést, aki ennyire megszabja, hova menjen továbbtanulni.

"Azzal egyetértek, hogy a szülő dolga az, hogy boldog gyereket neveljen, ebbe viszont nekem nem fér bele, hogy végignézzem, amint évekig depressziósan küszködik egy olyan szakon, amihez semmi köze és utálja."

Ebben csak az amit nem tud sok ember felfogni, hogy a GYEREK döntött úgy, hogy amit elkezdett, elöször befejezi - nem a SZÜLÖ követelte meg töle.

A szülö nem tud helyette szakot váltani, és ha a gyerek úgy gondolja, egy befejezett tanulmány többet ér, mint egy éppen csak megkezdett, az a gyerek döntése. HA a depresszió ELLENÉRE végigcsinálta, az igen nagy teljesítmény és ebbe nem belekényszerült, hanem önként vállalta.

" HA a depresszió ELLENÉRE végigcsinálta, az igen nagy teljesítmény és ebbe nem belekényszerült, hanem önként vállalta."

Minek, ha egyszer fölösleges, mert nem akar benne dolgozni, hiszen már az egyetemtől kikészült? Nem akarom degradálni a teljesítményét, ne érts félre, egyszerűen csak az a véleményem, hogy a szülői támogatásban távolról sem a pénzügyi jellegű a legfontosabb. Tudom, milyen rohadt nehéz a pályaválasztás, több szempontot mérlegelni kell, rengeteget beszélgettünk erről a sajátjaimmal már általánosban is. Ennek ellenére volt irányváltoztatás az egyiknél, de egy év után, nem végigszenvedve egy képzést, és ebben maximálisan támogattam, oda-vissza átbeszéltük, mi legyen. Mi értelme egy piacképes végzettségnek, pláne egyetemen, amit gyűlöl, mennyire garantálja ez a boldogságát hosszútávon?

17 évesen érettségiztem, mert az érettségi korábban volt, mint a szeptemberi iskolakezdés, én pedig júliusi vagyok... Szóval kijön.

Nos, nem látom be, miért lenne egy egész rendben levő, saját maga által választott szakma mókuskerék... Ha nem tetszik a heti 5 vagy 12 órásban más számú munkanap, akkor egyes szakmákban dolgozhat távmunkában, szabadúszóként (nekem volt, hogy délután 4-től éjfélig dolgoztam, otthon, de lehetett volna más elosztásban is), sőt alapíthat vállalkozást, ha elég jól keres valami szabadabb munkával (van olyan, aki 2 napi munkájával többet keres, mint más hónapok alatt s ahogy telik az idő, egyre többre rúg az összeg, mert újrafelhasználható), akkor egészen érdekes mintázatokban is lehet dolgozni.

Ha ennyire intellektuális, találja meg a megoldást, hogy ne kelljen sokáig támogatni...

Az lehet, hogy ami őt vonzza, az tényleg nem piacképes. De nem fekete-fehér a világ, piacképes unalmas munkákkal és érdekes, kreatív, szinte esélytelen megélni belőle dolgokkal.