Mit szólnátok, ha a ilyen ideológiával állítana be? Támogatnátok gyermeketeket továbbra is anyagilag, ha az első diplomája után,21-22 évesen kijelenti, hogy szeretne egy második diplomát szerezni?

Azt hittem, a mérnökhallgatóknál alapkövetelmény a logikus gondolkodás.:-) Hadd idézzek magamtól: "aki viszont talált olyan területet, ami a szenvedélye (ő, ugyebár, ezt szeretné tanulni a szülei pénzén), annak a benne végzett munka öröm, és megtalálja az önfejlesztés és a kreatív kibontakozás lehetőségét. Ha valóban jó benne, akkor pedig még jól meg is él belőle."

A bukfenc ott van, hogy senki sem kényszerítette arra, hogy mérnöknek menjen. Ebben azért vagyok biztos, mert 1. ha ilyenek lennének a szülei, akkor elő se merne állni az ötlettel, 2. nem kell a szülő aláírása, jóváhagyása a felvételi dokumentumokhoz. nyugodtan mehetett volna arra a szakra, ami állítólag a szenvedélye, innentől l. idézet.

"Én azt mondtam neki, hogy szerintem nem kell tartania attól, hogy a szülei megvonják a támogatást. Ha az én gyerekemről lenne szó szerintem simán belemennék, az viszont buktató lehet, ha konzervatívabbak."

Én is leszóltam az ötletet korábban, megpróbálnám meggyőzni, hogy szerintem ennek sok értelme nincs, de végső soron természetesen én sem vágnám ki az utcára. Gondolom olyan 25 éves kora körül befejezné a másoddiplomát, ha dolgozik mellette (a szakmájában!!!) akkor olyan nagy tragédia nem lehet belőle.

Viszont továbbra sem értem, miért nem opció az, hogy estire megy, esetleg levelezőre, vagy csak szimplán otthon megtanulja kényelmesen az ő tempójában a tananyagot. Mellette ha lenne ideje be is járhatna előadásokra, mert azok minden egyetemen nyilvánosak bárki számára.

Ha a suli melletti munkája, amiből nem tud megélni, nem számít szakmai tapasztalatnak az első végzettségét illetően, akkor 5 év alatt gyakorlatilag elévül az első diplomája, azaz a "pénzkereső" végzettségével sohasem fog tudni elhelyezkedni!

(A kérdésre válaszoltam, a további hozzászólásokat nem olvastam el, mert sok kérdés alatt látom azt, hogy elindul a sztori valahonnan, válaszolnak rá valamit aztán szépen szövődik tovább aszerint, hogy mik voltak a válaszok. Elvileg az oldal szabályzata is azt írja, hogy csak az eredeti kérdésre válaszoljunk és ne az alatta lévő válaszokra!)

"az nem sérti az emberi szabadságot, ha egy héten három napot dolgozunk, a negyedik napot maximum akkor vállaljuk be, ha szeretünk önkénteskedni. "

Nagyon jó elképzelés, ha megtud élni belőle, és nem azt várja, hogy 40 éves koráig eltartja valaki.

Hát, engem az elsőben sem támogattak, így most 23 évesen nyomom meló mellett levelezőn. Az egyetem az buli, mindenki tudja. Még így elvelezőn is vannak nagyon jó programok stb, nappalin iszonyat ami folyik. Megértem hogy nappalin akar tanulni, mert azt végig lehet bulizni, lehet szórakozni stb teljesen jó.

De ha van egy diplomája ami elméletileg kelendő, és diplomával gondolom nem 150-et keres, akkor simán tudja fizetni magának amit kell. A diploma nem fogja felkészíteni az életre, ha 5 lesz neki akkor sem fogja tudni feltalálni magát.

Becsülendő amit mond, viszont ennyi idősen érdemes elkezdeni élni, és úgy gondolom hogy sok embernél, mint nálam is az jelentette a nagy lépést hogy dolgozni kezdtünk, elmentünk otthonról stb.

Én is elhokiztam volna egyetemen, mellette edzés, 25-26 éves koromig, világi lett volna, csak hát a szüleim nem úgy gondolták a dolgokat.

Ha szeretnéd támogasd. Nem mondom h nem támogatnám, de elvárnám h mindent megtegyen azért, hogy felnőjön.