Mit csináljak, ha lassan megromlik a párkapcsolatom amiatt, hogy otthon frusztrált vagyok?

Mióta az eszemet tudom, MINDENBE belekötöttek otthon a szüleim, kb óránként egy lecseszést biztos kaptam, ha nem gyakrabban. De ilyesmikért: Két csepp ásványvíz kifröccsent a pultra, a tányérra nyomtam ketchupot, csuklottam, ittam leves evése közben, pattanásom nőtt, volt a szobámban egy üveg víz, nyitva volt 25 fokban az ablak, mikor szóltak, hogy vacsorázunk, akkor még az aktuális mondatot végigolvastam a könyvemben, stb a végtelenségig. Folyton CSAK kritiáltak, egy kedves szót nem kaptam soha. Más baj nincs Velük, nem bántottak egyébként soha, csak folyton bennem van, hogy megint meg fognak alázni stb.

Ezek miatt NAGYON feszült vagyok otthon, ilyen voltam mindig is. Eddig nem volt ebből baj, de mióta van barátom, sok konfliktusunk van ebből.. Sajnos annyira ideges vagyok, hogy nem jól reagálok sokszor arra, amit mond vagy tesz. Mivel nem tudom magam elengedni, vele is morcos vagyok sokszor, pedig nem kéne. Az, hogy ha nálunk vagyunk akkor nincs szex soha, már egyértelmű mindkettőnk számára, egyszerűen nem megy, annyira feszült vagyok.

Amint kilépünk a kapunkon, egyből ellazulok, önmagam lehetek, szóval úgy alapból nincs velem baj.

Mennénk gyakrabban barátomékhoz, az ő Szülei szívesen látnak minket és nagyon jó fejek, náluk mindig jó hangulat van és nyugodt lehetek, otthon érezhetem magam.....de szüleim ragaszkodnak hozzá, hogy sokat legyünk nálunk.

De mit csináljak, hogy ne vesszünk össze emiatt állandóan a barátommal?

Meg az is ciki hogy otthon mindig hasmenésem van és gyomorgörcsöm az idegesség miatt, elég kellemetlen mikor ott van így a barátom..

Szóval mi a teendő? Tudok kezdeni ezzel valamit azon kívül, hogy reménykedek hogy együtt maradunk addig, amíg el nem tudok költözni otthonról?