Otthon élő nagykorú gyerekkel gondok, meddig mehet ez és mit lehet tenni?
20 éves a fiam, érettségi után dolgozni ment, nem akart tovább tanulni. 150-200 ezret kap kézhez. Nem kértünk haza semmit tőle, vettünk neki kocsit, gondoltuk, hadd haladjon, vegyen magának ruhákat, szórakozza ki magát, éljen kényelmesen, esetleg tegyen félre egy keveset. Ugyanúgy ellátjuk, mint előtte. A szendvicséhez az alapanyagokat mi vesszük meg, főzünk rá, mosunk rá, kávézik. A cigijét és az üzemanyagot ő állja, meg a mobilszámláját. Vagyis neki kellene. De...
Egy hét alatt elkölti az összes pénzét, aztán depisen jár-kel, mikor itthon van, nyűgös, rosszkedvű. Barátnőjét is ide szokta hozni, de nem mennek szinte soha sehová, nem szórakoznak. Ruhát nem vesz magának sosem, én szoktam zoknit és alsót venni neki, ha már kevés van. Néha más ruhákat is, mert nem tudom elnézni, hogy hagyja magát legatyásodni. Megkérni kizárólag csak akkor lehet valamire, ha épp pénzt akar kérni, egyébként soha semmit nem csinál itthon. Evés után a tányérját nem képes a mosogatógépbe tenni. A szobáját én takarítom, mert hiába kérem vagy veszekszem, ő nem hajlandó. Téli gumit az autójára is nekünk kellett venni, meg megtankolni a kocsiját, hogy a héten dolgozni tudjon járni. Egy ideje már a telefonszámlára sem tudja odaadni a pénzt, így már azt is mi fizetjük.
A fő gond, hogy észrevettem párszor, hogy füvezett. Rendszeresen biztos nem, de az elmúlt 2 hónapban kétszer tuti.
Unom, hogy folyamatosan veszekedni kell vele meg fenyegetni, a szép szó nem használ semmit. Aggódom érte és rossz miatta a hangulat itthon. A kisebb fiam még nagyon kicsi, nem akarom, hogy ilyen mintát lásson.
Talán a világ legrosszabb anyja vagyok, de néha azt kívánom, bár költöznének össze valahol a barátnőjével, mert nagyon elegem van. De engedni ezt viszont nem merném, félek, hogy lezüllik. Így legalább szem előtt van....
De akkor meddig mehet ez így?
Tudtok tanácsot adni? :( Eléggé kétségbe vagyunk esve a férjemmel. Köszönöm előre is!
válasza: válasza:Addig megy így, míg hagyod.
Azt kéne tudatosítani magadban, hogy ezzel nem szolgálod a javát.
Ultimátum: következő hónaptól X Ft-ot hazaad (max. elteszitek neki), nem adtok kölcsön, nem nyaljátok ki a s..gét. Ha nem tetszik, költözhet!
Alapvető önállóságra már rég meg kellett volna tanítanotok.
válasza:Tanítani őt sajnos nem lehetett sosem. Motiválni sehogy. Jutalmazás nem vált be. Semminek nem örült sosem, amit kapott. Rövid idő alatt szétverte, tönkre tette, eladta...Akkor jött a büntetés. Pl. ha nem tanulod meg a verset, elvesszük a számítógéped. Hagyta inkább, hogy elvegyük. Aztán a Tv-t. Már szinte üres volt a szobája, de ő inkább depizett, mint hogy megtanulja a verset, vagy megetesse a tengerimalacát, vagy bármi.
Biztos mi is sokat hibáztunk, de az öccse már kicsiként is folyton segít mindenben, apjának barkácsolni, nekem főzni, és ha kap valamit, annak örül és megbecsüli.... Pedig nagyon hasonlóképpen lettek nevelve.
válasza: válasza: válasza:Igazatok van, de ha ilyen nem életre való, mi lesz vele, ha kiteszem? Egyik ismerősöm fia így lett hajléktalan.....
Hogy hagyjam, hogy ide jusson? Sajnos a barátnője sem sokkal élelmesebb. Aranyos, kedves lány, de ha itt vannak, a kávéscsészét nem hozza le a szobából a konyhába, amiből iszik.....
válasza:Pedig bizony nézned kellene ahogy legatyásodik... Ha nem vesz magának semmit, hát nem vesz. Egyébként mire megy el egy hét alatt annyi pénze? Ha nem tankol be ruhából, ha nem járnak szórakozni, ha mindent ti álltok, akkor hol a pénz? Nem olyan kevés 150-200 ezer forint, hogy nyom nélkül elmenjen egy hét alatt.
Esetleg kaját adnék neki, de semmi extrát, kenyér felvágott, napi egy főtt kaja, mert azért az egészség lényeges. A mosással nincs olyan nagy bajom, mert úgyis jobb ha tele a mosógép. Aztán kb ennyi. A többit oldja meg. Ha nem sokat, de jelképes összeget kérnék tőle, akár csak 5-10 ezret is, érezze, hogy felnőtt, akit már nem tartanak el, költséggel is jár a lakhatás.
A szobáját nem takarítanám.. Gondolom van ajtaja, ha zavar a látvány be kell csukni. Ha sem őt sem a barátnőjét nem zavarja a felfordulás, akkor úgy marad.
Az én gyerekem is elmúlt 20 és itthon lakik, tudom, hogy hajlamosak továbbra is a megszokott gyerek életet élni. Valahol nem is hibáztatom érte, hiszen világ életében így élt, ezt ismeri. Tehát a szülőnek kell változtatni, hogy a gyerek is érezze már felnőtt, akkor is ha nem él külön. Ráadásul nem is nagyon találják el, hogy ha ők sem gyerekek sem a család felnőtt tagjai (hiszen nekünk mindig gyerekek maradnak, nem úgy viselkedünk velük mint egy másik felnőttel) akkor most mit is kellene másképp csinálniuk és hogyan? Bizony nekünk is nehéz egyszer csak nem gondoskodni róluk napi szinten, nem kikészíteni a ruhát, nem kiszolgálni őket stb. Meg kell találni mindkét félnek az ideális viselkedést, amíg el nem költöznek, hogy ne dacból vagy haragból legyen a költözés, hanem azért, mert az a természetes egy idő után.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!