Otthon élő nagykorú gyerekkel gondok, meddig mehet ez és mit lehet tenni?

20 éves a fiam, érettségi után dolgozni ment, nem akart tovább tanulni. 150-200 ezret kap kézhez. Nem kértünk haza semmit tőle, vettünk neki kocsit, gondoltuk, hadd haladjon, vegyen magának ruhákat, szórakozza ki magát, éljen kényelmesen, esetleg tegyen félre egy keveset. Ugyanúgy ellátjuk, mint előtte. A szendvicséhez az alapanyagokat mi vesszük meg, főzünk rá, mosunk rá, kávézik. A cigijét és az üzemanyagot ő állja, meg a mobilszámláját. Vagyis neki kellene. De...

Egy hét alatt elkölti az összes pénzét, aztán depisen jár-kel, mikor itthon van, nyűgös, rosszkedvű. Barátnőjét is ide szokta hozni, de nem mennek szinte soha sehová, nem szórakoznak. Ruhát nem vesz magának sosem, én szoktam zoknit és alsót venni neki, ha már kevés van. Néha más ruhákat is, mert nem tudom elnézni, hogy hagyja magát legatyásodni. Megkérni kizárólag csak akkor lehet valamire, ha épp pénzt akar kérni, egyébként soha semmit nem csinál itthon. Evés után a tányérját nem képes a mosogatógépbe tenni. A szobáját én takarítom, mert hiába kérem vagy veszekszem, ő nem hajlandó. Téli gumit az autójára is nekünk kellett venni, meg megtankolni a kocsiját, hogy a héten dolgozni tudjon járni. Egy ideje már a telefonszámlára sem tudja odaadni a pénzt, így már azt is mi fizetjük.

A fő gond, hogy észrevettem párszor, hogy füvezett. Rendszeresen biztos nem, de az elmúlt 2 hónapban kétszer tuti.

Unom, hogy folyamatosan veszekedni kell vele meg fenyegetni, a szép szó nem használ semmit. Aggódom érte és rossz miatta a hangulat itthon. A kisebb fiam még nagyon kicsi, nem akarom, hogy ilyen mintát lásson.

Talán a világ legrosszabb anyja vagyok, de néha azt kívánom, bár költöznének össze valahol a barátnőjével, mert nagyon elegem van. De engedni ezt viszont nem merném, félek, hogy lezüllik. Így legalább szem előtt van....

De akkor meddig mehet ez így?

Tudtok tanácsot adni? :( Eléggé kétségbe vagyunk esve a férjemmel. Köszönöm előre is!