Mit csináljak ebben a helyzetben?

Nagyon elegem van már anyámból.

Hol is kezdjem?

Talán ott, hogy anyám elvileg szeret (vagy csak úgy érzi, amikor megkérdezem tőle hogy szeret-e, nem mondhat nemet, így csak egy igent tud fintorogva mondani), de ahogy viselkedik velem, az jön le, hogy legszívesebben lepasszolna egy intézetbe, csak azert nem teszi, nehogy nekiessenek, hogy milyen szülő.

Tegnap egy üzletben VÉLETLENÜL levertem egy tusfürdőt, aminek már a teteje szerintem le lehetett jöve. A boltban csak egy kisebb cirkuszt vert ki, otthon viszont elkezdett ordítozni, és direkt idegesen viszaent gyalog abba a messzi boltba. Mondtam neki, hogy nem vette észre senki ezt, másrészt az már úgy volt, de mintha a falnak beszéltem volna, vagy anyám a saját üvöltözésétől megsüketült volna.

Azóta is visítozik hogy velem többet soha boltba, mert leverek valamit, érdekes vagy 1000x voltunk már ilyen helyeken és ebből egyszer történt ilyen, jaj, 100% hogy máskor megint leverek egy ilyesmit...

És ez csak egy kisebb eset volt azok közül amiket csinal. Ha délután 5 percre odaülök a géphez már ordít, rikácsol hogy tanuljak. Igaz, anyám idegbajától és az otthoni lincshangulattól oda sem tudok figyelni, sőt, többi lelki problémám is van, így túl sokat nem tanulok, ha napi egy-két órát tanulgatok, akkor anyám szerint ,,ma sem tanultam semmit''.

Szerintem arról is így vélekedne, ha vécézés közben is tanulnék, a nap 24 órájában. Amíg nem tudom neki pontosan felmondani az anyagot szószerint, meg nem pont olyan vagyok mint az ő fejében kreált ideálja, amilyennek szerinte kéne lenni, addig sérteget és ordítoz velem. Volt idő, meg néha most is van ilyen, hogy magamon vezettem le ezt a sok stresszt, amit nekem adott az anyám, de vagy csak teteti, vagy nem érti, hogy miért csinálok ilyet, és mért is ordít mert egyszer-kétszer megvágtam magam.

Régen nyajas volt velem, elhittem, hogy az én anyám szeret, meg kedves, meg mittudomén...

Ahányszor vásárolni megyünk ordít, hogy ,,EZT NE IS PRÓBÁLD FEL, PICI!'' ,,EZ IDŐSEKNEK VALÓ!'' ,,EZ NAGYON KÖVÉRÍT!'' ,,MIÉRT MINDIG OLYANOKAT PRÓBÁLSZ FEL, AMIK ROSSZUL ÁLLNAK???'' mindezt úgy, hogy még az eladók is hallják. Egyfolytában kövérez, holott ő 100 kg felett van.

Nyugtalan vele az életem, egyszer iskola előtt jött rám a nagyvécé, ordítva benyitogatott közben, hogy elkések, nem is kell, ilyenekkel.

Lehet, hogy valamennyire szeret, de azt a valamennyit nagyon nem tudja kimutatni...

Mit csináljak? Mit mondjak neki, hogy lenyugodjon?