Ti mit fogtok másképp csinálni, ha gyereketek lesz, mint a szüleitek? Vagy ha már van, mit csináltok másképp?

- nem fogok látványosan kivételezni egyik gyerekemmel sem (bár lehet, hogy csak egy lesz pont emiatt)

- nem fogom őket piszlicsáré dolgok miatt verni (pl. hogy rámordít 2 perccel azután, hogy hazaértem a suliból, hogy írjam meg a leckét, és udvariasan, választékosan, kulturáltan megkérdem, hogy nem nézhetném-e meg előtte a fél órás sorozatot a tévében)

- meg fogom hallgatni mindenről a véleményüket

- adnék neki zsebpénzt, hogy megtanulja beosztani a pénzt egészen kicsi korában, és amíg nem drogra stb.-re költi, annak nem szólnék bele, mire megy el a pénz, akkor se, ha sztem felesleges holmikra

- nem rajta spórolnék (pl. ha már magamnak megveszem a napi 1 doboz cigit, akkor a gyerekemnek is vennék egy normális sampont, és nem hígítgatnám 1 hónapig, mikor háromnegyedére örül, hogy hú, mennyit spóroltam ezzel)

- ha vmi eltűnik, nem a helyén van, nem gyanúsítanám azonnal a gyereket, max. megkérdezném, nem látta-e

- időben, korának megfelelő módon megtartanám neki a szexuális felvilágosítást

- nem ordítanék vele egy-egy 3-as dolgozat miatt

- nem tiltanám attól, hogy önállósodjon, persze ésszerű kereteken belül: pl. engedném világosban, hogy elmenjen haverokkal sétálni, ha azt mondja, ciki, hogy kísérgetjük suliba, engedném, hogy egyedül menjen; elmennék vele tömegközlekedni, és nem attól várnám, hogy megtanuljon tájékozódni, hogy kocsiból mutogatom neki, mi melyik tér, de nem engedném egyedül sehova

- megpróbálnám megalapozni a gyerekem jövőjét... félrerakni neki pénzt, vagy ha lakást veszek pluszban a sajátomhoz, akkor az ő nevére íratom, nem azt várom el, hogy az ünnepekre kapott pénzéből semmi szépet ne vegyen magának, hanem azt gyűjtse össze 12 évesen majd 20 éves korára

- engedném, hogy saját maga válassza ki az öltözködési stílusát, nem fikáznám le a ruháit (persze vannak kivételek, pl. ne öltözzön k...nak suliba... de nem a saját stílusom erőltetném rá)

Majdnem mindent másként.

- miközben milliók vannak a számlámon, nem hagynám, hogy a gyerekeim fázzanak otthon, mert nem fűtünk

- nem hagynám, hogy éhezzenek, miközben én 150 kilós vagyok

- nem adnék nekik romlott ételt, mert nem akarom kidobni, mert ők úgyis megeszik

- vennék nekik elegendő ruhát, mindig lenne tiszta fehérnemű

- vennék neki betétet és tampont, nem lenne szégyen ilyenről beszélni otthon vagy ezeket megvenni

- nem kivételeznék egyik gyerekemmel sem

- hagynám őket fürödni naponta, és nemcsak két hetente szabadott volna hajat mosni

- legalább 3 havonta elengedném fodrászhoz őket, nem tartanám luxusnak ezt

- nem hagynám, hogy a ház rájunk omoljon, miközben nekem alkoholra és lottóra tellik

- nem lennék büdös és nem sz.rnám össze a fürdőszobát, mert berúgtam

- nem verném meg a gyereket, amikor éppen ideges vagyok és máskor sem

- nem aláznám meg őket otthon és máshol

- figyelembe venném, hogy ő mit akar

- nem erőltetném rá, hogy egy ágyban aludjak a kamasz gyerekemmel, miközben 4 hálószobánk van

- nem zárnám be egy 4-esért vagy 3-asért

Folytathatnám estig is.

Nem fogom megkülönböztetni a gyerekeimet, ahogy anyámék velem és a nővéremmel tették, ugyanis én szörnyen el lettem kényeztetve, nővéremmel meg sokkal szigorúbbak voltak, sokkal több mindent elvártak tőle, mint tőlem.

Normálisan foglalkozni fogok velük, nem abban fog kimerülni nálam a gyereknevelés, hogy beültetem őket egy fél napra a tv elé.

Le fogok ülni velük tanulni, házit csinálni és fel kell majd a tanulnivalót mondaniuk nekem, a házijukat pedig meg fogom nézni. Ezt sajnálom egyébként a legjobban, hogy anyámék sosem tanultak velem meg soha nem segitettek a tanulásban. Sose kaptam még csak egy leszidást se, ha kaptam egy 1-est, nagy ivből leszarták, milyen jegyeim vannak. Emiatt sosem voltam jó tanuló, sőt..És ha próbáltam is magamtól tanulni, de valamit nem értettem és odamentem hozzájuk, hogy segitsenek, le lett üvöltve a fejem, hogy menjek innen, mert tv-znek, ne zavarjam őket..Utána csodálkoztam, mikor a többi osztálytársam mesélte, hogy ők úgy kapnak mindig 5-ösöket, mert otthon az szüleik segitenek nekik meg fel kell nekik mondaniuk a leckét..Ma 12.-es vagyok és úgy érzem, az egész életem el lett ezzel cseszve, hogy a szüleim nem tanitottak meg még kisebb koromban tanulni, meg nem vártak el tőlem jó jegyeket, mert ennyi idősen sokkal nehezebb úgy rávennem magam a tanulásra, hogy előtte 8 éven keresztül egy szót nem tanultam sosem. Ha a szüleim szigorúbbak lettek volna ezen a téren, most szorgalmasabb lehetnék és talán lenne esélyem tovább tanulni..

Valamint már kisebb korukban beiratom őket valahová sportolni. Engem a szüleim nem engedtek, mert mindenre azt mondták, hogy drága, meg amúgy is, minek az. És mivel egész életemben akkor sportoltam egyedül, amikor bementem tesi órára, ellustultam és meghiztam. És ezzel is úgy vagyok, mint a tanulással, mivel eddig soha nem mozogtam, most már többet kell kinlódnom, hogy rá tudjam venni magam pl. a futásra, mintha eddig is hozzá lettem volna szoktatva a rendszeres testmozgáshoz.

És úgy alapból normálisabb leszek velük. Nekem a szüleimmel, de főleg anyámmal sosem volt igazán szoros kapcsolatom, mert semmit nem mertem neki elmondani, mert még a legapróbb dolgok miatt is megvert, üvöltött velem, kibeszélt más családtagoknak vagy az ő ismerőseinek a hátam mögött...

18l

Mindent másképp csinálok.

- megbízom a gyerekeimben maximálisan (és ebből sosem volt eddig gond!). Bennem sosem bíztak.

- soha nem ütöm meg őket, mert megbeszéljük (engem elvertek szó nélkül)

- kimutatom tettekkel és szavakkal, hogy szeretem őket

- MINDIG kiállok értük, de ha kiderül vagy tudom, hogy nincs igazuk, akkor azt négyszemközt utána megbeszéljük, de nem mások előtt, mert az megalázó

- megdícsérem őket és nem lehúzom, hogy semmire se fogod vinni....

- valamennyire, az életkoruknak megfelelően megbeszélem velük a családot érintő dolgokat (anyagi pl., magánéleti)

- nem szajkózom el naponta tízszer, hogy kész van e leckéd, mert maguktól is tudják

- sokat nevetünk, mert szeretem, hogy teljesen lazák tudnak lenni és nincs bennük megfelelési kényszer, hogy folyton "viselkedni" kell

- példát mutatok, hogy nem csak anya-apa kapcsolatban kell helytállni, hanem mint nő és férfi - tehát legyenek tisztában a szerepekkel, lássák, hogy működik egy jó párkapcsolat

- HITELES példát mutatok - az nem fog működni, hogy valamiről szajkózok amit én magam sem tartok be (pl. rendet várok el tőlük, miközben az én szobám egy disznóól)

- megtanítom, hogy ha probléma van, akkor KOMMUNIKÁLNI kell

- nem kritizálom a barátokat

- nem adok Karácsonyra kisgyereknek ruhát, mert én is utáltam (pedig nem voltunk szegények)

- nem leszek részrehajló testvérek esetén

igazából nagyon sok apróság van még, ezek a legfontosabbak.