Ti mit fogtok másképp csinálni, ha gyereketek lesz, mint a szüleitek? Vagy ha már van, mit csináltok másképp?

Semmit!

De tényleg!

Tökéletes nevelést kaptam, mindent megkaptam normális kereteken belül természetesen.

Mai napig büszkék rám.

22 éves vagyok van egy férjem és egy 6 hónapos kisfiam akinek mindent tudunk biztosítani anyagilag és lelkileg is.

Mit csinálnék másképp: nem zsarolnám. Engem folyamatosan zsarolt anyám, "ha nem tetszik, el lehet takarodni itthonról, el lehet költözni apádhoz" stb. Ez ment 10 éves koromtól 19 éves koromig, amíg el nem mentem továbbtanulni.

Nem fogok vele minden apróságért üvölteni és nem fogom megszégyeníteni.

Röviden ennyi.

Úgy vagyok vele ilyen világba inkább soha ne legyek gyerekes ember, mert gyerekként több rosszat tapasztaltam mint jót, ha bajt csináltam elvertek, nem mehettem ki pár napig a házból, mondván ezzel el van intézve.

Az utcán találtam egy kis kutyát, haza vittem abból is cirkusz volt, szóval ilyen dolgok miatt hallgattam, amiért más emberrel le ül a szülő, és mérlegelnek.

24F

Semmit. Durva, de tényleg nem. :D

Nagyon jó a kapcsolatunk a szüleimmel, mindig is jó volt. Mindig támogattak, sose voltam túlféltve, így elég életrevaló és talpraesett vagyok. Párkapcsolat terén is támogattak. Nem tiltottak semmit, de nem is kellet, mert sose csináltam hülyeséget. Nálam a lázadó korszak is kimaradt, mivel nem volt okom semmi miatt lázadni. :P

20L

Nem fogok vele minden kis hülyeségért kiabálni, türelmesebb leszek. Nem akarom, hogy féljen tőlem.

De persze túl engedékeny sem akarok lenni. Csak úgy gondolom, hogy a nevelést nem csak a kiabálással és megfélemlítéssel lehet megoldani.

Próbálok neki jobban átélni a nagyobb változásokat. Pl. tinikorban a külső megváltozása. Segítenék neki öltözködésben, frizurában.

Ütés előtt fogok velük beszélni és nem utána.

Nem hallgatom el az anyagi helyzetem. És megtanitom nekik, hogy a pénz honnan van, milyen módon kell vele bánni.

Meghallgatom őket, ha mondanak valamit.

Adok nekik enni minden nap.

Megmondom, mit érzek. Hogy tudják, néha én is ember vagyok.

Nem szülők azelőtt, hogy lenne hol laknom. (emiatt max 35 évesen lesz először gyerekem)

Problálok örülni a sikerének.

Nem számolok be arról, hogyan csaltam meg a házasstársam.

Nem fogok érzelmi manipulatív eszközökkel zabigyerekem gondozását megkövetelni tőlük.

Bíróságon nem valluk ellenük. És nem küldöm rájuk a rendőrséget, ha nem akarnak tanúskodni a koholt vádjaimhoz.

18 éves koruk előtt nem fogok nőkre és ügyvédekre költeni 15 milliót úgy, hogy közben a gyerekemnek elelmiszert kell lopni, ha enni akar.

Apró dolgok csak, amit láttam, hogy rosszul sültek el, amikor szüleim csinálták.

Nem fogom az mondani negatív hangsúllyal, hogy olyan vagy mint, az apád / anyád...

Nekem már 24 éves a fiam, így volt időm elgondolkodni, hogy miben követtem a szüleim példáját és miben nem gyereknevelés terén. Amikor még 16 éves voltam, én is azt mondtam, hogy soha nem leszek olyan szülő mint az én anyám vagy apám. Voltak fogadalmaim, hogy mi az amit a születendő gyerekem sosem fog átélni mellettem. Az egyik az, hogy soha nem fogja a fiam megtudni, milyen az ha az anyja alkoholista. Ehhez tartottam is magam. Soha nem ittam, ma sem iszom. Ez már nekem egy öröm, hogy a fiamnak nem olyan élete van ahol a szüleit szégyellnie kéne, mert alkoholisták. Vagy megígértem, hogy soha nem fogok dolgokat erőltetni rá, mint ahogy én rám erőltették. Ezt csak félig sikerült teljesíteni, mert bizony mégiscsak elkövettem azokat a hibákat vagy nevezzük nevelésnek amit apám tett velem, és a testvéreimmel. Pl: 15 éves koráig esti lámpaoltás volt. Hiába nyafogott, hogy nem álmos, akkor is este 10 kor takarodó.. Vagy a szobájában ő rak rendet. Hetente egyszer bemegyek, és a kupi van, minden megy ki a kukába, függetlenül, hogy neki fontos az a tárgy vagy papír vagy sem. Ennek eredménye az lett, hogy ma már értetlenkedek, hogy miért volt ez a szabály, miért kellett ugyanazt a hibát csinálni amit apám is tett, de a fiam ma rendszerető, maga után elpakol. A lámpaoltás 16 évesen megszűnt, amikor rájöttem nincs értelme. Ha akar alszik ha nem akar úgy is tévézik a szobájában.

De nagy öröm, hogy sikerült más dolgokban másképp döntetnem mint ahogy az apám döntött. Én soha nem gátoltam semmiben. Ha sportolni akart (és volt sok sport amit akart csinálni) mindet támogattam. Az iskolai választásban sem erőltettem rá semmit. Nem akartam, hogy úgy járjon mint én, hogy megszabták milyen szakmát kell tanulnom, még akkor is ha utáltam, és ma olyan munkahelyem van ami csak azért jó mert rendesen megfizetnek, de utálom csinálni. Így én mindig támogattam a továbbtanulását még akkor is amikor két szakmát is elkezdett majd abbahagyta, hogy mégsem ez kell. Végül a harmadik szakmáját szerette meg, és imád benne dolgozni. Ami a lényeg, hogy beszélgetünk. Én gyerekként mindig hiányoltam, hogy apám nem beszélgetett velünk, hogy sosem kérdezte milyen napom volt, mi minden történt velem stb. Nálunk ez már megszokás. Hazajön a fiam, készít magának egy kávét, nekem kakaót, és amíg megisszuk addig beszélgetünk a napi dolgokról. A munkáról, történt valami érdekes, vagy éppen tegnap mit nézett a tévében vagy kivel mi történt.. Csak úgy beszélgetünk.

Egy biztos. Így végig gondolva hiába mondjuk tizenévesen, hogy mi nem olyan szülők leszünk mint amilyen szülők nekünk jutottak, de később amikor felnő a gyerekünk akkor jövünk rá, hogy bizonyos nevelési helyzeteket ösztönösen továbbadjuk a gyerekeinknek. Ki a jót ki a rosszat.

44/N