Szülők! A Ti gyereketek mivel tudna rávenni hogy fogadjátok el a tényt ha valamit rosszul csináltok a nevelésével és változtatnatok kéne?
Nagyon fontos lenne mert már nem tudom mit csináljak és ez a helyzet tönkretesz!
Akiknek kedvenc válasza hogy költözzek el mert már 18 vagyok, az inkább spórolja meg magának az időt és ne válaszoljon! Köszi! :(
Én a gyerek szemszögéből azt modnom sehogy. SEHOGY. A szülőknél ez egy nagyon érzékeny téma, még egymással szemben is baromira össze tudnak veszni, ha valaki beleszól a "módszereikbe". Ha meg a gyerek, a GYEREK, hát az a "szétröhögöm az agyam, hogy lehet ilyen pofátlan, mit tud róla" kategória.
Én annak idején egy direkt szülőknek írott könyvet hagytam kint, ami a gyereknevelésről szól, hogy hogyan alakíthatnak ki szeretetteljes, értékes kapcsolatot a gyerekkel. Egyszer láttam anyámnál és közölte, hogy "na persze, gondolod, hogy majd úgy nevelünk, ahogy te akarod?" Pedig nem dilinyós anyám, és nagyon szeretnek, de egy ilyen témában a gyerek sose fogja felnyitni a szemüket.
Akkor rosszul fogalmaztam. Nem nevelni akarnak mint egy kisgyermeket hanem egyszerűen rosszul bánnak velem! Rosszul viselkednek velem szemben! Fáj és bántó. És szerintem annyit elvárhatok hogy ne csak akkor legyenek velem kedvesek és megértők ha majd elköltözök messzire és azért könyörögnek hogy az unokájuk láthassák (megtörtént, tesóimmal ezt teszik. Mézes mázos hang, kedvesség mert ők már nem laknak itt, de persze állítják nem ezért olyanok.). Azért mert a házukban lakom még van picike jogom. Különben sem sok vizet zavarok. :(
Sajnos elköltözni nem olyan könnyű, nem vagyok olyan gazdag + van egy-két elvem ami ide köt (és ezt ők tudják, kb mással engem nem lehetett soha sakkban tartani) meg szerintem arról sem tehetek hogy ilyen kis félénk, csendes gyereknek neveltek. Nem tudok egyszeriben megváltozni és pikpakk elintézni az életem de nem segít senki.
15:37 nagyon jót írt. Én mint szülő nyilatkozom. Igyekszem szabadelvűen nevelni kamaszomat, de azért van fék is. A legtöbb szülő azt mondja, hogy amíg nem tudsz a saját lábadra állni, addig majd ő megmondja - jól vagy rosszul - hogy mit csinálj. Amíg az ő kenyerét eszed, ő lakásában élsz, élj már úgy, ahogy neki is megfelel. Valahogy én is ilyen felfogású vagyok, pedig nem tartom magam "bunkó" szülőnek. Van egy mondás: "aki adja a kalácsot, az ad tanácsot".
Minden esetre nem lehet jó örök vitában lenni a szülőkkel, de ebben a helyzetben nem sokat tehetsz!
De,ha te csendes,rendes gyerek vagy,aki nem sok vizet zavar,akkor mi a konfliktus oka?Mi konkrétan a baj köztetek?
Egyébként nem árt majd edzeni a lelked,hogy egyszer el kell tőlük szakadni.Tudom ilyesztő.Kezdhetnéd pl. most egy kolival,ha továbbtanulsz.Így félig-emddig még otthon vagy,mert oda jársz haza és támogatni is tudnak,de már ráérzel milyen is egyedül lenni,szülők nélkül.Az albi még jobb,ha összeköltözöl pár csoporttárssal,persze költségesebb valamivel,mint a koli.Nehéz,tényleg nem könnyű,de nagyon sokan átélték már ezt,amit te és utána jobb.A viszonyotok is jobb lesz,mert szinte ünnep lesz,ha láthatnak.Örülnek majd,hogy jól vagy,hogy nem fogytál le,hogy nincs bajod.Innen pedig már csak egy köpés a teljes leválás.A saját lakás,munka,család.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!