Szülők! A Ti gyereketek mivel tudna rávenni hogy fogadjátok el a tényt ha valamit rosszul csináltok a nevelésével és változtatnatok kéne?

És akkor az nem ís számít ha a gyereknek rossz egész életében?

Hogy arról már ne is beszéljünk hogy úgy éltem eddig életem hogy a szüleim gyűlölik egymást, nem szólnak egymáshoz de elköltözni, elválni eddig nem voltak hajlandók. Mostmár meg mindegy az én szempontomból...

Azért nincsenek barátaim mert itt a környéken nincs olyan akivel barátkoznék. Valahogy sem a kisebbséghez sem a mindenféle, verekedős, menőző, ribi gyerekekhez sincs kedvem. Nem legjobb környék. Sem pedig a gazdag, beképzelt, piás réteghez - iskola. Aki a barátom lehetne azzal egy évben csak egyszer tudok találkozni a táborban. Ahol vannak olyanok akikkel barátkoznék az messze van és egyedül nem tudok elmenni, de apám (aki tud vezetni mert anyám nem) ő sajnálja a benzint illetve mert nem egyezik az ízlésével ahova menni akarok (ha oda mennék ahova ő akarja elvinne).

Tv-m azért nincs mert anyám nem szereti és mindig is eltiltott tőle, eldugta a távirányítót, hiába könyörögtem had nézzem egy kicsit de ha ő nem akkar az nekem sem lehet jó. Ugyaezt a helyzet az "egészségtelen kajákkal". Évekig beosztotta, zsarolt vele, eldugta. Természetesen ettől csak függő lettem kb. Érdekes mióta akkor eszem amikor akarom, hányingerem van tőle... Aztán elromlott a tv és azóta sem vettek újat nekem meg gyerekként nem volt ilyenre pénzem vagy engedélyem. Illetve apámnak van pár éve, de itt mindenki zárja a szobáját, csak akkor nézhetem ha este van és apám nem mérges épp.

Az pedig sajnálatos hogy az állatokról itt is csak ilyen rondán gondolkoznak, hogy azok valami alsóbbrendű kis sz*rok. Nekem semmilyen bilincsem nincs, ez felelősség, szenvedély, szeretet és munka, sok év munkája, amit nem fogok itthagyni! De sajnos már mindenhol azt kell nézni hogy a normális a rossz meg a ciki. Hát boncsánat hogy nekem komolyabb céljaim vannak mint eljutni a helyi szórakozóhelyre inni egyet! Lehet hogy többet kell érte szenvednek és tovább várnom és később leszek önálló, de nem adom fel... Szerintem a szüleim összetehetik a kezüket hogy ilyen gyerekeik vannak és végzetes hibát követnek el hogy nem becsülik meg, és arról ábrándoznak hogy legyek "átlagos kis tini akinek legnagyobb gondja hogy milyen ruhát vegyen fel és hogy bulizhasson" mert ha egyszer kikerülök tőlük akkor engem sem fognak többet nagyon látni... Az egész eddig életem rájuk áldoztam, hogy őket szeressem és nehogy rosszat okozzak nekik de sajnos ez nekik nem elég. Aki csak beszólni tud az inkább ne írjon mert tudom hogy nem vagyok rossz lány se béna és az se butaság amit csinálok csak egy kis segítség kell. Büszke vagyok rá hogy normális tudok lenni ilyen életben is, mert biztos mindig van akinek nagyobb a gondja az enyémnél de ez sem könnyű! Más nem biztos hogy bírná.

Úristen ki mondta hogy én nem akarok tovább tanulni? Jézusom. Ez nálunk alap. Diploma, egyetem. De ahhoz nem kell koliba mennem. Mivel pedig a hobbim az iskolával és a hivatásommal kapcsolatos épp ezért elég morbid lenne ha pont őket hagynám el azért hogy megvalósulhasson a hivatásom.

De szerintem van ennél normálisabb indokom is, pl hogy más nem tudja kezelni mert az enyém. Szerintem senki nem akarja hogy valaki testi épségét veszélyeztessék súlyosan. Én tudom mit vállaltam és ez nem mentség keresés, tudom hogy így később fogok innen elkerülni... Most szakítsátok le a fejem de ez olyan mintha valaki fiatalon gyereket szülne, csak nem fogja otthagyni a nagyszülőkre mert nagy felelősség és nélküle pikkpakk el tudna intézni mindent! Pedg nem azért szülte meg hogy legyen indoka arra miért nem szakad el, hanem mert szereti.

Abban kértem segítséget hogyan értessem meg magam a szüleimmel?? Szerintem akármekkora vagyok jogom van hozzá hogy megbecsüljenek, kényeztetést senki nem kért. Abban sem tudom mi a baj hogy el kell tartsanak! Nem eszek sokat és ha a 3 tesóm 30 éves koráig itt lógott akkor nekem is létjogosultságom van ebben a házban. Azért mert 18 lettem nem kell mindjárt kidobni! Azt hiszem pl télen az 50 cm-s hóban jogom van fűtéshez akkor is ha elmúltam 18! Ez nem luxus. Ennek ellenére pl nekem nem volt. Mert a szüleim nem voltak képesek eldönteni ki fizesse ki a számlát, ezért kikapcsolták és még engem hibáztattak csak tudnám miért, mit vétettem? Persze ők nem itt laknak, hazamehettek a jó kis meleg szobájukba... Ugyanez megtörtént árammal, vízzel is. Meg pl szerintem az sem luxus hogy megmondják "jaj köszi hogy kinyaltad a házat a plafonig! Nagyon szép lett" nem azt hogy " mégis mi ez, mit képzelsz hogy a hetedik sarok felét elfelejtetted megtisztítani??"...

Magánéletem is van, komoly kapcsolatom is volt már, nem egy, most is kellenék a fiúknak, és barátkoznának is velem emberek, de net meg nem az igazi és a környék sem. Engem meg nem elégít ki a mozi meg a pizza. Tudom nehéz dolog ha az embernek valami szokatlanabb szenvedélye van de nem hisezm hogy ettől kevesebb lenne a létjogosultsága! De szerintem nem nagy kérés hogy néha elvigyenek ide-oda, vagy segítsenek doglokat elintézni vagy megtudni...

Szóval röviden: Abban kértem segítséget hogyan értessem meg magam a szüleimmel?

Miért lenne az az egyetlen megoldás hogy belenyugszok és elmegyek? Szerintem mindenkinek jobb lenne ha megértenénk egymást. És ők is szenvednek a módszereiktől de akkor is csinálják...