Mit lehet tenni egy nulla érzelmi intelligenciával rendelkező anyával/emberrel?

28 éves nő vagyok, anyám amióta az eszemet tudom, érzelmileg labilis, nulla intelligenciával rendelkezik. Soha nem tudtam vele beszélgetni, ha valamit meg akartam oszteni, gondomat, nekiállt hisztizni, h de hogy ő ezen hogyan segíthetne..mondom sehogy, anya elég ha meghallgatsz..de hát meghallgattalak nem? és megint a hiszti, h de akkor mi a gond, stb. a munkáját mindig utálta, de soha nem váltott, csak panaszkodni tudott mindig, h milyen nehéz az élet, és senki se segít neki ( ez nem igaz, csak ha 100ból egyszer nincs segítve, akkor az az egy van emlegetve ítéletnapig). 20 évesen el léptem le otthonról, de tavaly kényteln voltam visszaköltözni, és sajnos én elszoktam már a viselkedésétől, de ugyanez megy. Munkát keresek, a magánéletem is elég gáz, de nem tudom vele megosztani, és sokszor sírni se merek, mert ha meglát úgy, akkor egyből azt hiszi, h neki azt meg kell oldania, de igazából sok más dolog is van, csak nem akarok regényt írni...a lényeg az, hogy 0 szociális készsége van, apám elmondása szerint, mikor kisbaba voltam, nem tudott velem bánni, sokszor mikor elment otthonról dolgozni, féltett, anyám nehogy megöljön (megölöm a gyereked mire hazajössz, meg késsel futkozott..apám szerint) apám amúgy mindig is indulatos volt, gyerekként sokat vert engem is, meg anyámat is( anyámat nagyon ért hozzá, hogyan kell egy pillanat alatt nullára tenni az embert).apám mára egy közönyös, vágytalan ember lett..mikor beszéltem erről múltkor vele,hogy mennyire rossz, h soha egy szülőm sem volt igazi támasz,és a mostani helyzetemben is milyen jó lenne, ha számíthanék valakire ( érzelmileg ) a családomból, azt mondta, h nézd,lányom, anyád alkalmatlan erre, és belőlem is már régen kiölt mindent, engem nem érdekel már semmi.

Testvérem nincs, a nagyszüleim nagyon korán meghaltak.

nem tudom, lehet ezen változtatni, vagy törődjek bele?

A helyzetemet most nem ecsetelem, elég nagy szban vagyok, de talán amint lesz munkám, otthonról is le tudok lépni.