Szerintetek sértő, ha nem szeretnék majd szülés után senkit "vendégül látni" az otthonunkban?

Nehéz reakció nélkül hagynom a kérdést, mert hasonló helyzetbe kerültem majdnem. Nálunk egy hónap múlva jön a baba.

Világ életemben önálló voltam és nem esett jól se a babusgatás, se az, ha valamibe belekezdtem és mielőtt még rendesen belemelegedtem volna, előre megmondták, mit hol fogok elrontani. Szóval tessék csak másképp, hallgatni kell a tapasztaltabbra és úgy nekiállni, ahogy mondják. Ettől csak életképtelennek éreztem magam és a segítő szándék átment önbizalom gyilkolásba. Ebből következik bizonyos embereknél a függés, másoknál az ellenállás.

Jelen esetben én jó előre jeleztem a családban, hogy megértem, hogy több szempontból izgalmas lesz (első unoka mindenhol, kislány lesz - nálunk ez még többet számít, és sorolhatnám), de ez még senkit nem jogosít fel, hogy úgy kezeljenek, mintha alap helyzetben a felügyeletük nélkül ne tudnám ellátni, ne adj Isten, életben tartani a babát. Ha felnőttnek tartottak más dolgokhoz, ne egy ilyen fontos lépcsőfoknál ugorjunk vissza abba a fázisba, amikor megint gyerekként tanítani akarnak.

Az ottalvós segítség akkor az, ha a kis családnak valóban szüksége van rá, egyéb esetben tényleg csak kerülgetik a 3. embert és feszélyezi a légkört. Eleve új szituáció, de ha valaki folyton megmondja, mit csinálj, esélyed sincs sikerélményt szerezni a babád körüli feladatokban és így magabiztosságot szerezni.

Nálunk nem volt ultimátum szerencsére, a látogatás is bármikor rendben lesz, de 0-24-ben egy állandó szakértő semmit nem javít az új és bizonytalan helyzeten.

Kérdező, én veled értek egyet, és amelyik nagymama erre felhúzza az orrát és feltételeket szab emiatt a jövőre nézve, annak elég megköszönni és elköszönni, mert a segítségnyújtás és a tolakodás között hatalmas szakadék van. Szomorú, ha ezt valaki nem ismeri fel.

Szerintem is állj a sarkadra, ne hagyd h radtelepedjenek , mert az a céljuk , tudjak h 24 órás orgaizmusaid lesznek es ebben akarnak megkadalyozni mert nekik is igy volt es bele akarnak ronditani.

Ezt nem hagyhatod.

Csodas idöszak következik , mint a moziban.

Hogyan közöld veluk ? Minél nyersebben , h többet eszubkbe se jusson bezavarni

Én egy nagyon keserves szülés (15 órás vajúdás után császárral) 2 hét kórház után, roncsként, örömmel vettem az anyám segítségét.

Egyébként már előtte is természetes volt, hogy anyám segít, első gyerek volt, mert más az elmélet, más a gyakorlat.

Anyósomra nem számíthattam, haragban voltunk, mert 8-9 hónapos terhesen, (született városi lányként) 35-38 fokban, a tűző napon nem mentem kapálni a telkükre a gyöszös zöldségeiket, míg ők nyaralni voltak.

Igaz, nem is ígértem, hogy ezt fogom tenni, csak ők döntöttek így, de nem jött be nekik.

Ennyit róluk!

Azóta 3 unokás nagymama lettem, minden gyereknél felajánlottam a segítségemet, nem volt rá szükség ... hála Istennek!

Az elmúlt években annyit változott a világ, a babaápolás, a felszerelések, a szisztémák, hogy én ebben már nem is vagyok otthon, lebőgni meg nem szeretnék,

A főzés, mosás, takarítás meg nem olyan nagy durranás, hogy egy segítő férj ne tudná megoldani, akár munka után is az első napokban.

A kérdésről az a véleményem, hogy tiszteletben kell tartanunk a gyerekünk óhaját, ők már egy külön család, amiben a nagyszülőknek is jut megbecsült hely, kivéve, ha megutáltatják magukat az erőszakosságukkal.

Egyetértek veled Kérdező, a többi válaszoló már leírta, hogy miért érthető az álláspontod.

A fröcsögő, helyesen írni nem tudó nagymamának üzenném: Ön szerint komolyan az a szeretet, hogyha a gyerekem nem úgy akar csinálni, megoldani valamit, ahogy én gondoltam, akkor aztán tőlem már a büdös életben ne kérjen segítséget a hálátlanja?? Ez a szeretet??? Még egy munkatárssal vagy egy távoli ismerőssel sem viselkednék így, nemhogy a gyerekemmel. Ostoba, vén boszorka tetszik lenni.