Szüleim egyáltalán nem foglalkoznak az húgommal. Miért veszik ennyire félvállról?

Van egy 7 éves húgom, akivel nem foglalkoznak valami sokat. Sőt, mindig én töltöttem vele a legtöbb időt, de idén szeptemberben kezdtem el az egyetemet és így kicsit necces ez az egész.

Nagyon sokat szoktak veszekedni, kb ilyenkor tőlük zeng az egész az utca, húgom konkrétan annyira félt, hogy velem akart aludni. Másnap megkérdeztem, hogy mi volt ez az egész, erre csak valami olyan választ kaptam, hogy ez az ő dolguk.

Ami azt illeti, a testvérem jobban ragaszkodik hozzám, mindig ha megyek valahova megkérdezi, hogy jöhet-e. Természetesen megértem, hogy semmi kedve otthon lenni, szóval viszem-hozom magammal amikor csak tudom és barátnőm is sokat segít benne.

De nem lehet ez mindig így, mert egyrészről ezzel a testvéremnek ártanak, másrészről mi sem mindig fogunk tudni itt lenni, mert a magunk jövőjét is tervezzük, harmadrészről hiába próbálom megbeszélni velük, hogy szedjék össze magukat és csináljanak már valamit, mert ez így nagyon nem pálya.

Bár most albérletben lakom barátnőmmel, de szívem megszakad a húgomért.. Nem akartam az ismerôseimet a problémáimmal terhelni, szóval azért fordultam ide. Végülis itt gondolom vannak nálam sokkal érettebb emberek, akik jobban képben vannak, hogy ilyenkor milyen lépéseket lehet tenni.

19/F