Szüleink nem foglalkoznak velünk (? )

Nos, a helyzet a következő.

Apa külföldön dolgozik, 1 hónapban egyszer jön haza, szóval nem sűrűn látjuk. Anyának pedig 1 éve nincs munkája, de nem is keres. Egy ideig keresett, talált is, 3 napig csinálta és abbahagyta. Kijelentette, hogy végigdolgozta az életét, régen ilyenkor már el lehett menni nyugdíjba, ő szeret otthon lenni stb. Papám nyugdíj mellett még mindig dolgozik, pedig már eléggé benne van a korban és mégsem panaszkodik. Szóval gyakorlatilag ő az, akik végigdolgozta az életét. De egyébként anya egész nap csak tévét néz vagy gépel és ennyiből áll a napja. 1 éve lassan ez megy. Én a helyében már rég ráuntam volna erre..

Apáról nem is beszélve. Ő is hazajön, beül a gép elé és egész nap cigizik, ráadásul bent a házban. Anya rá sem szól hogy menjen ki. Mindig az van hogy ha ennyi éve bent cigizett (igen meg azalatt is mikor anya terhes volt velünk, sanda gyanúm hogy ez is közrejátszott hogy koraszülött lettem, az orvosok azt mondták hogy kész csoda hogy még élek) akkor most már úgyis mindegy, nem fog kimenni.

A lényeg hogy van egy öcsém is(14/f) és kb egész nap én foglalkozom vele. Ha meg véletlenűl anyát kezdi el nyaggatni akkor én vagyok letolva hogy hát ő most filmet néz. Mondom gratulálok, ő az öcsém, nem a gyerekem, nem az én dolgom nevelni. Azért ennyi idősen más emberek normálisan dolgoznak nem pedig otthon a tv és gép előtt ülnek hogy ez nekik így jó.

Nekem is van jobb dolgom. Vagy barátaimmal megyek el, vagy szeretnék barátnőmmel lenni, vagy éppen a nyelvvizsgára tanulok, plusz még próbálok suliban is jól teljesíteni.

Azt fogom imádni ami nyáron lesz.. Nyáron mindig megyek gyakorlatra(szakácsnak tanulok) és tavaly is az volt, hogy hazajöttem, szerettem volna kikapcsolódni, de anyám megint odavágta nekem az öcsémet.

Vagy amikor ma suli után nem mentem haza, mert egyik osztálytársammal elmentünk valahova és még haza is kísértem. Erre anyám megint letámad, hogy nem igaz hogy megint azzal a tróger sráccal lógtam.

Vagy még szeptemberben történt egy olyan eset, hogy a legjobb barátommal(akit szüleim is ismernek és tudtommal nincs semmi bajuk vele, habár anyám néha túlbuzgó idiótának hívta)elmentünk volna vidékre, de nem, Bp-n kívülre nem megyek el nélküle vagy apám nélkül.

Ilyen helyzetben most mit lehet tenni? Nem azért, szívesen foglalkozom az öcsémmel, de azért ez a helyzet kezd zavaróvá válni.

17/f