Miért nem foglalkoznak velem abszolút? Tudják, hogy hamarosan költözöm is.

A barátommal hamarosan összeköltözünk, és ezt a szüleim nehezen viselték, ellenezték, mert nem akarják elfogadni, hogy felnőttem.

Végül csak-csak sikerült elindítani a költözés menetét.

Sosem voltam velük különösebben beszélőviszonyban, nem tudtam felhőtlenül beszélgetni soha velük. Bárkivel normálisan elbeszélgetek, de hozzájuk képtelen vagyok szólni, szinte idegesen és kellemetlenül érzem magam a közelükben.

Nem érdeklődnek felőlem, a párkapcsolatom felől, hogy mi újság, a költözés sem érdekli őket, vagy hogy megnézzék a kiszemelt lakást.

Párom szülei mindennek az ellentétje, ők érdeklődnek, a lakás is érdekelte őket, megnézték, mindenben segíteni akarnak, tárgyakat stb bármit adnak, maguktól hozzák fel a témát és adnak, segítenek mindenben.

Annyira rossz, hogy ennyire nem érdeklem őket. A munkám felől sem érdeklődnek, de a sajátjukról képesek órákat beszélni.

Szerintük nekem kéne mondanom amit akarok, de már nem merek hozzájuk szólni, és minek meséljem ha úgysem érdekli őket. Semmi érdeklődést nem mutatnak felém.

Annyira rossz érzés így.