Mással is előfordult, hogy a szülei abszolút nem akartak t rá költeni?
Minden évben jelentkeztem diákmunkára, de sajnos sosem jött össze.
Nem voltam nagy igényű, csak az alap dolgokra (tusfürdő, sampon, dezodor) kértem pénzt anyutól, nagy ritkán ruhára vagy cipőre, de azt már csak akkor, ha tönkrement, nem lehetett hordani.
Néha kijártam a barátnőimmel hétvégente. Olyankor kaptam 600Ft-t, de ha nem mentem sehová, akkor nem, mert minek?
A vége az lett, hogy az így kapott pénzt mindig félretettem, ha már fogyóban volt valamim, hogy hét elején tudjak venni újat. Tehát volt, hogy ott ültem 4-5 órát, a többiek már a második kört rendelték, nekem pedig két deci ásványvízre se tellett.
Ha ezen kívül kértem pénzt, állandó kiabálás volt a válasz anyu részéről, hogy "Nem erre keresek!"
Nem álltunk olyan rosszul, mint ebből lejön, csak apukám munkanélküli volt (2-3 évig, és esze ágában sem volt munkát keresni), viszont herdálta a pénzt (drága holmik, koncertek, utazások), rajtunk pedig minden fillért számonkért.
Mással is volt hasonló?
Akkor 17-18L
válasza:Sajnállak. :(
Nem értem, hogy miért kell valakinek gyereket vállalnia, ha sajnál rá hetente pár ezer forintot...
válasza: válasza:Nem lehet hogy azért nem adnak többet, mert nem tudnak?
Azért egy közel 20 éves "gyerek" igényeit kielégíteni, ellátni nem könnyű ám!
Ilyen koromban én is hasonlóan éreztem, ahogy Te. Szakadt gatyákban jártam, úgy kunyiztam anyutól fű alatt pénzt új nadrágra. Akkor úgy láttam, hogy simán tudtak volna többet adni, mert láttam, hogy mennyi a havi keret. Az akkori eszemmel nagy összegnek gondoltam, és nem értettem, hogy abból én miért nem dőzsölhetek egy kicsit? Így felnőtt fejjel visszagondolva (37) látom, hogy nem olyan egyszerű a képlet, és ezer hála, hogy még azt is adták amit adtak!
Nem voltak komoly anyagi gondjaim, mert a húgom 120 ezer FT-s táboroztatását meg apu koncertjeit, kirándulásait meg tudták oldani.
És nem estem túlzásba, akkor kértem, ha tényleg kellett. És szerintem a sampon meg a tusfürdő alap dolog. (Ha lett volna otthon egy nagy családi flakon mindenből, az más, de általában nem volt)
válasza:Mi igaz, hogy szegények voltunk, de cigi meg pia mindig volt otthon. Mind a két szülő dolgozott, elég jól kerestek, csak nem arra költötték a pénzt amire kellett volna. Emlékszem amikor felvettek az egyetemre apám első mondata az volt, hogy: ki fogja fizetni, mert én biztos nem.
19 évesen leléptem azóta magamat eltartom takarítottam az egyetem alatt, voltam boltos hétvégenként nem bánom mai napig sem. A szüleimnek nehezen bocsájtom meg a dolgot, főleg, hogy most állandóan tőlem kunyiznak.
válasza:"Emlékszem amikor felvettek az egyetemre apám első mondata az volt, hogy: ki fogja fizetni, mert én biztos nem.
19 évesen leléptem azóta magamat eltartom takarítottam az egyetem alatt, voltam boltos hétvégenként nem bánom mai napig sem. A szüleimnek nehezen bocsájtom meg a dolgot, főleg, hogy most állandóan tőlem kunyiznak."
A továbbtanulásnál hasonló útravalót kaptam én is. Így levelezőre jelentkeztem, és mellette elmentem dolgozni. Megtanultam mi az élet, mi a pénz. Életrevalóbbnak tartom magam, mint azokat, akiket apuci kitöm pénzzel.
Szóval nem biztos hogy haragudni kell a szülőkre ;-)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!