Az, hogy apámmal nem jövök ki, kihatással lehet a felnőttkoromra?
Nem akarom nagyon részletezni, de apámnak borzalmas a személyisége és a nevelése. Az alapvető higiéniát, viselkedési normákat nem ismeri vagy nem akarja ismerni, maga borzasztó egoista, meggyőzhetetlenül önfejű, nevetségesen tekintélyelvű, irritálóan gyerekes és undorítóan álszent, így, ha anya vagy én szeretnénk valamit (csinálni), ami neki nem tetszik, akkor egyszerűen nemet mond; ha ellenvéleményen vagyunk, bevágja a hisztit vagy mindenkit lehord a sárga földig; ha apró dologra kérjük meg, fel van háborodva, hogy merjük megkérni, vagy úgy teljesíti, hogy bárcsak ne kértük volna; és nem egyszer bukott le a hazugságaival, amik egyáltalán nem kis hazugságok.
Szerencsére jó pár dolgot édesanyámtól örököltem, de így is sok mindenben hasonlítunk, vagy éppen a vércsoportunk (50-50% esély volt rá, hogy ne heterozigóta A legyek, hanem homozigóta 0, de A lettem...) és a nevünk (ami a lehető legkakofonikusabb név) egyezik.
Én rettegek tőle, ha esetleg egyszer megadatik az alkalom, hogy családot alapíthassak, akkor én is ugyanilyen botrányos módon fogok viselkedni a gyerekeimmel, ahogy ő szokott velem.
17/F
Dettó ugyan ez! Mondjuk nálunk közre játszik az is, hogy szegények vagyunk. Apám nem rossz ember csak vannak rossz tulajdonságai. Beteg is, ezért nagyon ideges! 22 éves vagyok és pszichológushoz járok. Elnyomott én egy gyenge személyiség lettem.
Tudom nem könnyű + feladat, vagy teher egy ilyen emberrel élni. De zárd ki az életedből. Koncentrálj magadra a tanulmányaidra és olyan emberek közt leszel előbb utóbb akik hasonlóak hozzád! Ne ragadj le nála. Ha érted mit akarok mondani.
Figyu, én 26 éves vagyok, apám egy hibban barom, ezt mindenki egymástól függetlenül megmondja.
Kiskoromban vert-terrorizált és anyámat is.
Engem viszont mindenki normálisnak tart és vannak barátaim, kollegináim és mindenkivel kijövök.
Ne aggódj nem leszel olyan.
Köszönöm az eddigi válaszokat, főleg az utolsó kettőt.
Sajnálom, hogy ti nem tudtok változtatni, mert már elcseszte édesapátok az életeteket:/
Igyekszem nem leragadni nála, és minél jobban kizárni, és a #10 válaszolóhoz hasonlóan én is az ellenpólusának érzem magamat, remélem, hogy ez így is marad. Én imádom a társaságot, apának nincsenek barátai, utálom az alkoholt, ő minden este piálgat, akkor én nem bírom, ha koszos vagyok, mindennap fürdök, ő alapból elég koszos munkát végez, és lazán lefekszik aludni a koszos, teleizzadt ruhájában. Szeretem a rendet, tisztaságot, és nem szeretek szégyenkezni a barátaim előtt, hogy kupi van, ezért igyekszem minél többször takarítani, főleg anyával, de, ha ő megjön, akkor egyszerűen tilos, mert szabályosan elkezd őrjöngeni, ha meglátja, hogy takarítani merek, mikor otthon van. Mindig széthagyja a dolgait, amiket összepakolni sem lehet, mert akkor is lehord mindennek.
És tényleg úgy van, hogyha kerülöm, akkor teljesen jól érzem magamat, de, ha egyszerre vagyunk itthon, akkor teljesen tönkreteszi a kedvemet. Ma is lehordott anyának, mikor nem is beszéltem vele egy szót sem.
Az az irritáló, hogy a kedves nővérkéje folyamatosan uszítja ellenünk.
válasza:Nem is gondolnád, hogy mennyire együttérzek veled... és minden emberrel, akinek egyik vagy másik szülője, - esetleg mindkettő - megnyomorította a gyerek-és ifjúkorát.
Sajnos én is a saját bőrömön tapasztaltam ezt lányként, igaz nem apámmal, hanem alkoholista, idegbeteg anyámmal.
Mi úgymond értelmiségi család voltunk, de nap nem múlt el cirkuszok, törés-zúzás, verekedés nélkül anyám jóvoltából. (50 kilós anyám verte apámat, aki soha hozzá sem ért!)
Nem akarom ecsetelgetni a történteket, mert még így is, több év távlatából megvisel az emlékezés, csak megnyugtatni szeretnélek.
Tudom, hogy most nagyon rossz neked, de arra gondolj, hogy a negatív példa is példa, amiből megtanulhatod, hogy a majdani saját családodban mit NE csinálj, hiszen előtted az elrettentő példa!
Én is megtanultam, hogy ahhoz, hogy szinte tökéletes anyja legyek a gyermekemnek, elég csak mindent másképp csinálni, mint ahogy anyám csinálta.
Hála Istennek jó anyja tudtam lenni a gyerekemnek, amit a mai napig tartó szerető kapcsolatunk bizonyít, holott már saját családja van és más városban élünk.
Én biztos vagyok benne, hogy te majd nagyon jó szülő leszel, addig meg próbálj felülemelkedni apád dolgain.
Az idő halad, igyekezz minél előbb önállósodni és elköltözni.
Édesanyád problémáját meg ne vedd a nyakadba, felnőtt ember, majd megoldja ő is az életét, te a tiédre koncentrálj!
Kitartás! A legjobbakat kívánom neked!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!