Ti hogyan kezelnétek ezt, hogy később ne legyen kihatással a gyerekre?

Ha bármilyen szempontból ártana a gyereknek az anyós társasága, akkor érthető, ha eltiltja a szülő tőle.

Természetesen le lehet ülni vele arról beszélgetni, hogy miért tiltod el, ill. férjedet vagy apósodat kérni, hogy próbáljanak hatni rá.

Férjed hogyan viszonyul a helyzethez?

Ha a szép szóból, érvekből nem ért, akkor csak akkor fog változtatni, ha lesz következménye a viselkedésének - mondjuk egyértelműen tisztázzátok vele, hogy mivel fontos nektek a gyereketek lelki egészsége, kénytelenek lesztek korlátozni a kapcsolattartást, ha továbbra is betegségtudatot kelt a gyerekben, és következetesen tartjátok is magatokat ehhez.

Azt lenne fontos benne tudatosítani, hogy végeredményben nem a ti, hanem az ő döntésén múlik, hogy mennyit találkozhat az unokájával. Ha nem pszichés beteg egy ember, és értelmileg sem korlátozott képességű, akkor csak szándék, döntés kérdése a részéről, hogy beszél-e bizonyos dolgokról vagy sem.

Azt, hogy milyen tudatalatti motivációból csinálja ezt az anyósod, esetleg egy pszichológus tudná feltárni, de a lényeg az, hogy mivel a gyereketekért alapvetően ti vagytok a felelősök, nektek kéne elérnetek, hogy ne legyen ennek kitéve szerencsétlen gyerek, főleg azok után, hogy azzal már szembesültetek, hogy a másik unokára milyen hatással lett.

Ha nem tudod meggyőzni - nem fogod, mert ő a hipochonder-, akkor a gyereknek magyarázzátok meg a férjeddel közösen, hogy:

"Szeretjük a nagymamát, mert apukád édesanyja, ő nevelte fel, szeret téged.

De: a butaságait nem szabad elhinned, okos vagy, egészséges vagy, ezt tartsd szem előtt".