A rossz családi környezet kihatással van a párkapcsolatomra?

Lelki és fizikai terrorban nőttem fel. Apukám idegileg nagyon labilis ember, nehezen kezeli a stresszt, agresszív, és mindig másokon vezeti le a feszültséget. Kiskoromban gyakran megütött. Mindig hátulról vágott fejbe, beleverte a fejem az asztalba, tehát hogy nem hogy védekezni, még felkészülni se tudjak. Az a fajta ember, aki nem kérdez, csak üt, amikor és amennyit épp jónak lát.

A sértések és a pofonok 90%-át ok nélkül kaptam. Vagyis apukám épp dühös volt valakire/valamire, és engem használt villámhárítónak. A fenyegetések és a megalázások még a verésnél is mélyebb nyomot hagytak bennem.

Az első adandó alkalommal (19 évesen) elmentem koliba, jó messzire otthonról, utána meg összeköltöztem a barátommal.

3 hónapja nem láttam apukámat, nem is beszéltünk, a lelkiállapotom azonban nem javult.

A barátom soha nem emelt rám kezet, akkor se, ha épp vitáztunk, akkor se, ha elrontottam valamit, még csak csúnyán sem beszél velem, mégis tudat alatt pánikolok.

Az első éjszakákon állandó rémálmaim voltak, egyszer arra ébredtem, hogy sírok.

Ma kicsit nagyobb lendülettel csukta le a notebook tetejét, én meg kis híján elbőgtem magam. Sajnos minden nagyobb zajra (emlékszem, apukám dobált, mindent, ami mozdítható, ha épp ideges volt, nem egy tányérunk tört így össze) vagy hirtelen mozdulatra így reagálok, nem szándékos. Eleinte reflex szerűen húzódtam el a simogatás elől is, mint egy riadt őzike. Ez mondjuk már egyre ritkább.

Tudom, hogy pszichológusra lenne szükségem, de jelenleg nincs rá lehetőségem.

Hogy tudnék túllépni ezen egyedül, hogy elmúljanak a pánik, és ijedtség rohamaim?

20l