Hozzátok milyen gyakran mennek a gyerekeitek barátai?
Előre leszögezem, hogy én mindig is visszahúzódó, introvertált személyiség voltam, ami hozzájárult ahhoz, hogy gyerekkoromban nem sok barátom volt. Akik voltak, azokkal is főleg suliban, edzésen találkoztunk, vagy elmentünk sétálni, biciklizni, de egymáshoz ritkán mentünk. Talán 2-3 olyan barátnőm volt egész gyermek-és kamaszkoromban, aki többször is volt nálunk, vagy én náluk, de ezek az alkalmak sem voltak túl rendszeresek. Pedig a szüleim engedték volna.
A férjem más típusú, extrovertált, népszerű, sok baráttal, neki úgy telt a gyerekkora, hogy lakótelepi gyerekekként folyamatosan felmászkáltak egymáshoz, volt egy kialakult kis csapat, akik egy háztömbben laktak, ők szinte testvérként együtt játszottak, és normális volt hogy bejelentés nélkül felmentek egymáshoz, akár csak pár percre, akár egy egész délutánra.
Én ezt jó dolognak tartom, és kicsit irigylem is ezért, mert nekem sose voltak olyan gyerekkori barátaim, akikkel ennyire jóban lettem volna, sőt akik jöttek hozzánk néha, még azok elől is elpakoltam néhány játékomat, mert "szégyelltem"... szóval tudom, hogy a férjem példája jobb, és mindig szerettem volna, ha a gyerekeimnek is hasonlóan jó baráti kapcsolatai lesznek.
Viszont most mégis úgy érzem, hogy túlzás, ami nálunk megy mostanában. Egy 15 éves fiam és egy 13 éves lányunk van, és mindegyiküknek van egy barátja, akik rengeteget vannak nálunk, néha egyszerre mindkettő. De mégis szinte alig ismerem őket. Mert ilyenkor bezárkóznak a gyerekeim szobájába, neteznek, zenét hallgatnak, beszélgetnek, ami teljesen normális, de van hogy ezt egész nap, és csak akkor látjuk őket, ha wc-re kijönnek. Nyáron ez rengetegszer előfordult, szinte minden nap járt nálunk mindkét barát.
Nekem két problémám van ezzel. Az egyik, hogy mióta ennyiszer jönnek (a fiam barátja kezdett idejárni majdnem egy éve, és utána kezdte el többször hívni a barátnőjét a lányom is), szinte nincs közös családi programunk, alig találkozunk, mert mindig a két baráttal kuksolnak a szobájukban (de a négy gyerek egymással se barátkozik, csak ketten-ketten). Régen hétvégén legalább együtt voltunk, kirándultunk, bevásárolni is együtt mentünk egyfajta családi programként, társasoztunk, kártyáztunk, együtt filmeztünk, stb. Most semmi, mert minden hétvégén itt van ez a két másik gyerek.
Tudom, hogy már kamaszok a gyerekeim, és ilyenkor nem a mi társaságunkra vágynak, pontosan tudom, hogy a barát társasága ezerszer vonzóbb, mint az anyjáé-apjáé... De én ezt azért túlzásnak érzem. Tényleg a legtöbb hétvégén hatan vagyunk otthon, de 2-2-2 felosztásban, úgy hogy nincs köztünk interakció.
A másik ami zavar, hogy mivel az a két gyerek ennyit itt van, nyilván esznek-isznak is. Az étkezésekkor van az egyetlen alkalom, amikor látom őket... Nyilván kínálom őket is, de így sokkal több fogy mindenből, és ez már kezd zavarni, mert az én gyerekeim meg alig-alig járnak át a másikhoz, szóval elég egyoldalú a dolog. Nem vagyunk szegények, de azért hosszú távon nem mindegy, hogy két idegen gyereket is gyakran etetek, itatok. Azért írom, hogy idegen, mert tényleg nem ismerem őket, megjönnek, köszönnek és bemennek a gyerekeim szobájába, ennyi. A férjem mondta, hogy náluk más volt, ők a szülőket is nagyon jól ismerték, beszélgettek velük, stb, és kölcsönösen jártak át egymáshoz, szóval nem volt ennyire egyoldalú, és egyhuzamban nem is töltöttek ott annyi időt.
Szeretnénk csökkenteni a látogatások számát/idejét, csak nem tudjuk, ezt hogyan közöljük a gyerekekkel. Igazából a mi két gyerekünk nagyon jó tanuló, szóval arra nem lehet fogni, hogy többet kell tanulniuk. Milyen indokkal "tiltsuk ki" (persze nem végleg) a barátokat, úgy hogy a gyerekek ne utáljanak meg minket?
Vagy beszélgessünk el velük őszintén erről, hogy mi zavar minket? Nem vennék úgy, hogy mi nem akarjuk, hogy barátaik legyenek?
Vagy normális ez, hogy ennyit van nálunk a másik két gyerek, és ne csináljak semmit?
Hozzátok milyen gyakran mennek a barátok, vagy a ti gyerekeitek másokhoz? Mennyire zavar? Mi a "normális"?
Köszi minden választ, és bocsánat a regényért.
válasza:
válasza:Hú, sok válasz érkezett, köszönöm szépen.
A másik két gyerek szülei szerintem magasról tesznek arra, hol vannak a gyerekek. Sajnos egyre több szülőn látom ezt, van aki szülőin is beesik a legvégére, hogy "van valami fontos? csinált valami rosszat a gyerekem?", de igazából a válasz sem érdekli, aztán elviharzik.
A fiúbarát anyukájával egyszer beszéltem szülőin, de akkor még csak pár hete rájt hozzánk a fiú, és nem ilyen gyakran. Megkérdeztem, nem gond-e, hogy nincs otthon. Kb. az volt a válasz, hogy "ó, örülök, hogy jó helyen van", és legyintett. Ő is azok közé tartozik, akik úgy jönnek szülőire, hogy abszolút nincsenek képben az iskolai történésekkel, és meglepődnek, ha a gyerek jegyeiről tájékoztatják őket.
A kislány családja meg kifejezetten problémás, az apuka meghalt évekkel ezelőtt, anyuka összeállt egy férfival, egyszer mondta a lányom, hogy sok a veszekedés náluk, és nem szeret otthon lenni a kislány. Van egy kisebb testvére is, aki szellemi fogyatékos.
Szóval szerintem egyik gyereket sem megfelelő légkör veszi otthon, ezért a sajnálat is bennem volt, amiért hagytam elfajulni a dolgot, de most már látom, hogy ennyit nem kellett volna engednem, mert most még nehezebb lesz megoldani ezt a problémát.
Amúgy az ilyen "hogy vagy? mi újság a suliban?" kérdéseket le szoktuk zavarni, amikor jönnek, de elég szűkszavúak, láthatóan nem akarnak (kínos?) velem beszélni, pedig szerintem barátságos vagyok velük. A kislány nem is nagyon beszél ilyenkor, csak bólogat vagy rázza a fejét, és udvariasan mosolyog, vagy félénken mond egy-két szót...
A lányom egyébként kiskora óta nagyon sok mindenben utánozza a bátyját, nem véletlen hogy ő is vérszemet kapott és ő is egyre többször hívta át a barátnőjét, pedig szerintem 13 évesen még főleg több időt kellene velünk tölteniük.
Tudom, hogy elrontottuk, szóval mindenképpen leülök velük beszélni. Igazatok van, itt mi vagyunk a főnökök. Csak még soha nem volt nagyobb konfliktusunk, most sem akarok összeveszni velük, remélem megértik az érveimet és higgadtan rendezni tudjuk.
válasza:Nálunk a szülők folyamatosan tartották a kapcsolatot, és igen, össze voltunk nőve. De pont ugyanannyi időt töltöttünk az egyik, mint a másik helyen. Mentünk az ő családjával moziba (természetesen anyám tudott róla, kaptam is rá pénzt, nem ők állták), ő jött velünk korizni, stb. Az apukája már azzal viccelődött, hogy átalakítják nekem a dolgozószobát hálónak :)
Nem csak gyerekfejjel, hanem most is úgy látom hogy így, hogy a szülők megbeszélték, teljesen rendben volt a dolog. Én egyke vagyok, így csak örültek, hogy van kivel játszanom.
Miután középiskolába mentem, megszűnt ez az egész, de 9-14 éves koromig működött. Középiskolában az elején nem alakultak ki annyira mély barátságok, aztán meg már a barátom aludt nálunk, de lényegében ugyanúgy fele-fele arányban voltunk mindig nála és nálunk.
Esetleg kérdezd meg a gyerekeidtől(szépen), hogy mi a helyzet a barátaiknál otthon, hogyhogy náluk sosincsenek, stb.
A családi programokhoz pedig ragaszkodni kell. "Petike, Katika úgy tervezzétek, hogy vasárnap megyünk kirándulni."
Mondjuk ekkora gyerekekkel már amúgyis nehéz, engem pl 15 évesen semmilyen indokkal nem rángattál volna ki a szobámból, még akkor se, ha amúgy egész hétvégén egyedül kuksoltam.
válasza: válasza:Nem tudom, miért lett ilyen nagyon nagyon lepontozva az a válaszoló, aki azt írta, hogy beszéljétek meg a gyerekeitekkel, hogy ez így már nektek sok, pedig szerintem teljesen igaza van. Nem hülyék, sőt, már nagy gyerekek, meg fogják érteni. Lehet, hogy nem fog nekik tetszeni, de ha normális a hangnem, akkor figyelembe fogják venni, amit kértek.
Az nem normális dolog, hogy ti négyen, mint család, egyetlen hétvégén sem tudtok együtt lenni, együtt leülni ebédelni, vacsorázni, mert ott van két idegen gyerek. Beszéljétek meg a gyerekekkel, hogy ez nektek nem jó így, és a hétvégén EGY olyan nap legyen, amikor DÉLUTÁN jönnek a barátok, ennyi legyen elég.
Egyébként én nem lennék szívbajos, tuti szólnék a két idegen gyereknek ebéd előtt, hogy köszönjük, hogy itt voltak, de most szeretnénk ebédelni, úgyhogy menjenek ők is haza enni. Szomorú, hogy sok gyereknek már meg sem tanítják, hogy ebédidőben nem illik meghívás nélkül ott tanyázni valakinél.
válasza:Kérdező, a vendég gyerekek otthoni problémáit nem kell bevállalnod, megoldanod, az azoknak a családoknak a dolga. Én is későn jöttem rá erre.
Nálunk ugyan ez volt a helyzet, míg alsósok voltak a gyerekeim. Az egyik barát szinte csak aludni járt haza, ha programunk volt, akár hétvégén is vittük magunkkal, fizetve a költségeit is.Hordtam őt is edzésekre, anyukának szinte semmi teendője nem volt vele, Nem mintha igényelte volna a saját gyermeke társaságát.
A nagy barátság addig tartott, amíg a gyerekek más-más középiskolába mentek továbbtanulni. Ez a folyton nálunk lévő gyerek attól kezdve inkább átment az utca túloldalára, hogy köszönni se, beszélgetni se kelljen, vagy nem is tudom miért. Pedig barátsággal váltunk el, azt hittem folytatódni fog a barátság iskolaváétás után is.
Tudod mi lett? Már nem volt ÉRDEKE az én gyerekemmel barátkozni, talált másik balekot, ahol lóghatott. Nálunk már a más időbeosztás miatt egyeztetni kellett volna mindig, mikor tud jönni, s valóban, már nem minden nap tudott volna nálunk tanyázni.
A másik gyerekem haverja szintén elmaradt. Vannak ilyen családok, ahol szívesen veszik, ha felneveled helyettük a gyereküket.
Nálunk jól alakult, hogy a gyerekek a saját bőrükön tapasztalták meg, hogy nem kell mindig sülve-főve együtt lenni. Most felugranak az új barátok, az enyémek is elmennek a többiekhez, de érdekes módon mindenki betartja a normál emberi időpontokat, hogy ne zavarják egymás családját.
válasza:Nálunk óvodáskor óta rendszeres az itt vagy ottalvás, én szülőként nagyon örülök ennek, mert nekem ezt nem engedték a szüleim, és nagyon hiányzott.
Azt tudni kell, hogy nagyon családias kis suliba járnak a gyerekeim, a legjobb haver és bnő az én legjobb bnőm is, így ebből soha nem lehet gond, mert mindketten figyelünk az egyenlőségre, kajaügyben is :-) A nagyobbam a 13, még eljön velünk közös programra, mert mindig megkérdezzük, mihez van kedve, ahhoz alkalmazkodunk, oda jön bnő is. Mi mondjuk nagyon lazák vagyunk velünk szívesen beszélget bármelyik gyerek/osztálytárs, mert a párom is remek humorral van megáldva, igy sosem kínos a beszélgetés.
Azt nem tudom, hogy majd egy középsuliban mi lesz, de inkább legyenek nálunk, mint az utcán tekeregjenek. Remélem azokkal is ilyen jó viszonyban leszünk! :-)
válasza:Nálunk rengeteg barát, haver fordult meg, főleg a két nagyfiamnál, rendszeresen jöttek fel hozzánk, hétközben és hétvégén is. Az is sokszor előfordult, hogy nálunk is aludt valamelyik, volt egy osztálytárs, aki faluról járt be, nulladik órára beérni hajnali négykor kellett volna kelnie. A kicsi most kezd így társasági életet élni. Hozzátartozik a dologhoz, hogy többnyire ki is mentek valamerre kosarazni, focizni, biciklizni, este bulizni, inkább az összegyűlés történt/történik nálunk. Ha hosszabb időre jönnek fel, akkor szólnak előtte a srácok, volt már nálunk demorögzítés, szövegírás rapszámokhoz, bútorfestés, online játékmaraton stb, stb.
Ismerem az összes régi barátot, szoktam velük beszélgetni (néha négyszemközt is, ha épp valami problémájuk volt), többségüknek a szüleit is ismerem, bár nem járunk össze. Épp ezért nem is voltam sose szívbajos velük, ha úgy éreztem, sok már a jóból, szóltam nekik, normálisan. Soha nem volt ebből sértődés, a sajátjaim is értették, hogy pihenni szeretnék, vagy egyszerűen csak nem vágyom a nyüzsgésre. Simán beállítottam őket segíteni is, szólni se kellett, ők maguk kérdezték meg gyakran, kell-e valamit csinálni. Családi programot meg előre lebeszéltünk, volt olyan, hogy mondták, már be van tárgyalva a srácokkal valami program, akkor elhalasztottuk másik időpontra, nem csináltam ebből problémát.
Őszintén szólva nem értem, miért ne lehetne a saját gyerekeidet és a barátokat is értelmes partnerként kezelni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!