Kedves anyukák hogyan viszonyult párotok hozzátok terhesség alatt?

Nekem a munkahelyen nem volt semmi gond. Irodában dolgozom. Tehát fizikailag nem megerőltető. Ügyfelekkel sem foglalkozom, így nyugodtan mehettem ki hányni, amikor csak kellett :D Ez az elején elég gyakori volt. Más gond nem volt. Szinte az utolsó pillanatig dolgoztam.

Házimunkát én végeztem mindig. Párom a bevásárlást és az ügyintézéseket. Arra valahogy mindig volt erőm, hogy megcsináljam a heti takarítást. De nagyobb dolgokban, pl. ablakpucolás, függönymosás, anyukám segített.

A főzéshez nem volt már igazán erőm vagy kedvem. Azt megoldottuk, hogy ne kelljen mindig, a párom hozott kaját, vagy anyukám hívott minket ebédre sokszor. Mondjuk ez a terhesség előtt is így volt.

A párom mindenben segített, de alapból is, előtte is szóval ez nem változott sokat. Amúgy nagyon féltett, mert csetlős-botlós típus vagyok, sokszor mondta, hogy lehet hogy jobb lenne, ha lekötözne itthon :D Mert tényleg mindig mindennek nekimegyek, mindig megbotlok ilyenek, de végülis nem lett baj :)

Dolgoztam végig, 8.5 hónaposan mentem táppénzre, tudtam dolgozni,eleinte volt, hogy sokat hánytam meg ilyenek, de hamar elmúlt.

Amint kiderült, már be se mehettem dolgozni, olyan erős vegyszerekkel dolgozunk.

Sajnos volt egy éve egy magzatelhalással végződő terhességem, most veszélyeztetett terhes vagyok.

A doki sok pihenést javasolt, nem emelhetek nehezet, stb.

A páromtól lassan idegbajt kapok, mert már egy kiló lisztet se hozhatok haza a boltból, körbeugrál, állandóan kérdezgeti, hogy jól vagyok-e, és ha rajta múlna, egész nap feküdnék, és ennék. Mert azt most kettő helyett kell... szerinte.

Nagyon szeretné a babát, és rettentően túlzásba viszi a gondoskodást. Én meg önálló, akaratos típus vagyok, nem fogok egész nap feküdni, és nem fogok Buddhává hízni a szülésig.

Ettől még én is aggódok, és maximálisan odafigyelek, hogy óvjam a terhességet, de már alig várom, hogy túl legyünk a 12. héten. Meg a szülésen. Aztán mire lediplomázik, fél lábon is kibírjuk.