Hozzátok milyen gyakran mennek a gyerekeitek barátai?

Előre leszögezem, hogy én mindig is visszahúzódó, introvertált személyiség voltam, ami hozzájárult ahhoz, hogy gyerekkoromban nem sok barátom volt. Akik voltak, azokkal is főleg suliban, edzésen találkoztunk, vagy elmentünk sétálni, biciklizni, de egymáshoz ritkán mentünk. Talán 2-3 olyan barátnőm volt egész gyermek-és kamaszkoromban, aki többször is volt nálunk, vagy én náluk, de ezek az alkalmak sem voltak túl rendszeresek. Pedig a szüleim engedték volna.

A férjem más típusú, extrovertált, népszerű, sok baráttal, neki úgy telt a gyerekkora, hogy lakótelepi gyerekekként folyamatosan felmászkáltak egymáshoz, volt egy kialakult kis csapat, akik egy háztömbben laktak, ők szinte testvérként együtt játszottak, és normális volt hogy bejelentés nélkül felmentek egymáshoz, akár csak pár percre, akár egy egész délutánra.

Én ezt jó dolognak tartom, és kicsit irigylem is ezért, mert nekem sose voltak olyan gyerekkori barátaim, akikkel ennyire jóban lettem volna, sőt akik jöttek hozzánk néha, még azok elől is elpakoltam néhány játékomat, mert "szégyelltem"... szóval tudom, hogy a férjem példája jobb, és mindig szerettem volna, ha a gyerekeimnek is hasonlóan jó baráti kapcsolatai lesznek.

Viszont most mégis úgy érzem, hogy túlzás, ami nálunk megy mostanában. Egy 15 éves fiam és egy 13 éves lányunk van, és mindegyiküknek van egy barátja, akik rengeteget vannak nálunk, néha egyszerre mindkettő. De mégis szinte alig ismerem őket. Mert ilyenkor bezárkóznak a gyerekeim szobájába, neteznek, zenét hallgatnak, beszélgetnek, ami teljesen normális, de van hogy ezt egész nap, és csak akkor látjuk őket, ha wc-re kijönnek. Nyáron ez rengetegszer előfordult, szinte minden nap járt nálunk mindkét barát.

Nekem két problémám van ezzel. Az egyik, hogy mióta ennyiszer jönnek (a fiam barátja kezdett idejárni majdnem egy éve, és utána kezdte el többször hívni a barátnőjét a lányom is), szinte nincs közös családi programunk, alig találkozunk, mert mindig a két baráttal kuksolnak a szobájukban (de a négy gyerek egymással se barátkozik, csak ketten-ketten). Régen hétvégén legalább együtt voltunk, kirándultunk, bevásárolni is együtt mentünk egyfajta családi programként, társasoztunk, kártyáztunk, együtt filmeztünk, stb. Most semmi, mert minden hétvégén itt van ez a két másik gyerek.

Tudom, hogy már kamaszok a gyerekeim, és ilyenkor nem a mi társaságunkra vágynak, pontosan tudom, hogy a barát társasága ezerszer vonzóbb, mint az anyjáé-apjáé... De én ezt azért túlzásnak érzem. Tényleg a legtöbb hétvégén hatan vagyunk otthon, de 2-2-2 felosztásban, úgy hogy nincs köztünk interakció.

A másik ami zavar, hogy mivel az a két gyerek ennyit itt van, nyilván esznek-isznak is. Az étkezésekkor van az egyetlen alkalom, amikor látom őket... Nyilván kínálom őket is, de így sokkal több fogy mindenből, és ez már kezd zavarni, mert az én gyerekeim meg alig-alig járnak át a másikhoz, szóval elég egyoldalú a dolog. Nem vagyunk szegények, de azért hosszú távon nem mindegy, hogy két idegen gyereket is gyakran etetek, itatok. Azért írom, hogy idegen, mert tényleg nem ismerem őket, megjönnek, köszönnek és bemennek a gyerekeim szobájába, ennyi. A férjem mondta, hogy náluk más volt, ők a szülőket is nagyon jól ismerték, beszélgettek velük, stb, és kölcsönösen jártak át egymáshoz, szóval nem volt ennyire egyoldalú, és egyhuzamban nem is töltöttek ott annyi időt.

Szeretnénk csökkenteni a látogatások számát/idejét, csak nem tudjuk, ezt hogyan közöljük a gyerekekkel. Igazából a mi két gyerekünk nagyon jó tanuló, szóval arra nem lehet fogni, hogy többet kell tanulniuk. Milyen indokkal "tiltsuk ki" (persze nem végleg) a barátokat, úgy hogy a gyerekek ne utáljanak meg minket?

Vagy beszélgessünk el velük őszintén erről, hogy mi zavar minket? Nem vennék úgy, hogy mi nem akarjuk, hogy barátaik legyenek?

Vagy normális ez, hogy ennyit van nálunk a másik két gyerek, és ne csináljak semmit?

Hozzátok milyen gyakran mennek a barátok, vagy a ti gyerekeitek másokhoz? Mennyire zavar? Mi a "normális"?

Köszi minden választ, és bocsánat a regényért.