Hozzátok milyen gyakran mennek a gyerekeitek barátai?
Előre leszögezem, hogy én mindig is visszahúzódó, introvertált személyiség voltam, ami hozzájárult ahhoz, hogy gyerekkoromban nem sok barátom volt. Akik voltak, azokkal is főleg suliban, edzésen találkoztunk, vagy elmentünk sétálni, biciklizni, de egymáshoz ritkán mentünk. Talán 2-3 olyan barátnőm volt egész gyermek-és kamaszkoromban, aki többször is volt nálunk, vagy én náluk, de ezek az alkalmak sem voltak túl rendszeresek. Pedig a szüleim engedték volna.
A férjem más típusú, extrovertált, népszerű, sok baráttal, neki úgy telt a gyerekkora, hogy lakótelepi gyerekekként folyamatosan felmászkáltak egymáshoz, volt egy kialakult kis csapat, akik egy háztömbben laktak, ők szinte testvérként együtt játszottak, és normális volt hogy bejelentés nélkül felmentek egymáshoz, akár csak pár percre, akár egy egész délutánra.
Én ezt jó dolognak tartom, és kicsit irigylem is ezért, mert nekem sose voltak olyan gyerekkori barátaim, akikkel ennyire jóban lettem volna, sőt akik jöttek hozzánk néha, még azok elől is elpakoltam néhány játékomat, mert "szégyelltem"... szóval tudom, hogy a férjem példája jobb, és mindig szerettem volna, ha a gyerekeimnek is hasonlóan jó baráti kapcsolatai lesznek.
Viszont most mégis úgy érzem, hogy túlzás, ami nálunk megy mostanában. Egy 15 éves fiam és egy 13 éves lányunk van, és mindegyiküknek van egy barátja, akik rengeteget vannak nálunk, néha egyszerre mindkettő. De mégis szinte alig ismerem őket. Mert ilyenkor bezárkóznak a gyerekeim szobájába, neteznek, zenét hallgatnak, beszélgetnek, ami teljesen normális, de van hogy ezt egész nap, és csak akkor látjuk őket, ha wc-re kijönnek. Nyáron ez rengetegszer előfordult, szinte minden nap járt nálunk mindkét barát.
Nekem két problémám van ezzel. Az egyik, hogy mióta ennyiszer jönnek (a fiam barátja kezdett idejárni majdnem egy éve, és utána kezdte el többször hívni a barátnőjét a lányom is), szinte nincs közös családi programunk, alig találkozunk, mert mindig a két baráttal kuksolnak a szobájukban (de a négy gyerek egymással se barátkozik, csak ketten-ketten). Régen hétvégén legalább együtt voltunk, kirándultunk, bevásárolni is együtt mentünk egyfajta családi programként, társasoztunk, kártyáztunk, együtt filmeztünk, stb. Most semmi, mert minden hétvégén itt van ez a két másik gyerek.
Tudom, hogy már kamaszok a gyerekeim, és ilyenkor nem a mi társaságunkra vágynak, pontosan tudom, hogy a barát társasága ezerszer vonzóbb, mint az anyjáé-apjáé... De én ezt azért túlzásnak érzem. Tényleg a legtöbb hétvégén hatan vagyunk otthon, de 2-2-2 felosztásban, úgy hogy nincs köztünk interakció.
A másik ami zavar, hogy mivel az a két gyerek ennyit itt van, nyilván esznek-isznak is. Az étkezésekkor van az egyetlen alkalom, amikor látom őket... Nyilván kínálom őket is, de így sokkal több fogy mindenből, és ez már kezd zavarni, mert az én gyerekeim meg alig-alig járnak át a másikhoz, szóval elég egyoldalú a dolog. Nem vagyunk szegények, de azért hosszú távon nem mindegy, hogy két idegen gyereket is gyakran etetek, itatok. Azért írom, hogy idegen, mert tényleg nem ismerem őket, megjönnek, köszönnek és bemennek a gyerekeim szobájába, ennyi. A férjem mondta, hogy náluk más volt, ők a szülőket is nagyon jól ismerték, beszélgettek velük, stb, és kölcsönösen jártak át egymáshoz, szóval nem volt ennyire egyoldalú, és egyhuzamban nem is töltöttek ott annyi időt.
Szeretnénk csökkenteni a látogatások számát/idejét, csak nem tudjuk, ezt hogyan közöljük a gyerekekkel. Igazából a mi két gyerekünk nagyon jó tanuló, szóval arra nem lehet fogni, hogy többet kell tanulniuk. Milyen indokkal "tiltsuk ki" (persze nem végleg) a barátokat, úgy hogy a gyerekek ne utáljanak meg minket?
Vagy beszélgessünk el velük őszintén erről, hogy mi zavar minket? Nem vennék úgy, hogy mi nem akarjuk, hogy barátaik legyenek?
Vagy normális ez, hogy ennyit van nálunk a másik két gyerek, és ne csináljak semmit?
Hozzátok milyen gyakran mennek a barátok, vagy a ti gyerekeitek másokhoz? Mennyire zavar? Mi a "normális"?
Köszi minden választ, és bocsánat a regényért.
válasza:Hát, nálunk nem volt ez szokás, az biztos. Hétközben 1x-1x átmentünk a másikhoz, iskola után 1-2 órára, vagy péntek vagy szombat délután kicsit többet, de először mindig telefonáltunk, én megkérdeztem, hogy átjöhet e hozzánk, ő megkérdezte otthon, hogy elengedik e. Avagy fordítva. Ebédidőben sosem mászkáltunk át egymáshoz, az illetlenség volt. Délelőtt sem nagyon mentünk. Plusz max. este 6-7 óráig voltunk a másiknál, hogy a szülők tudjanak pihenni. De mindig megkérdeztük, hogy mikor mehetünk és meddig maradhatunk. Egymás "etetése" sosem volt szokás, ha esetleg volt valami sütemény vagy rágcsa, abból természetesen megkínáltuk egymást.
Nyilván ezeket a szabályokat, illemeket azért tudtuk, mert a szüleink mondták, hogy így kell.
Elég durva, hogy már lassan a szülők félnek megszabni a szabályokat a saját lakásukban. :D Mivel kamaszok a gyerekeitek, valamiért ígyis-úgyis utálni fognak titeket, szóval nyugodtan keményítsetek be, szépen megmondjátok, hogy már zavarnak az idegen gyerekek, hetente 1-2 alkalommal átmehetnek, ha előtte szólnak, X után és Y óráig, de ebédet egyenek otthon.
Komolyan, tényleg, elolvastam még egyszer a leírást, nehogy már ti féljetek attól, hogy a gyerekeitek mit fognak szólni, meg ti keressetek indokokat. :D Jóisten. Tényleg, mintha ők lennének a főnökök otthon.
válasza: válasza:#12
És a fürdőben bandáznak a gyerekek, vagy miért ne lehetne attól megfürdeni? o.O
Kérdező, nekem fura ez a szitu, én mindig szóltam előre a szüleimnek, ha átjött valaki (nyilván ha csak 5 percre beugrott, mert hozott könyvet, vagy átjött valamiért, akkor nem), és megkérdeztem, hogy akkor az úgy nekik jó-e, vagy más tervük van, menjünk inkább el valahova a barátokkal, és ne zavarjuk a nyugalmat otthon, vagy pedig beszéljek meg velük más időpontot, és akkor meg legyek a szüleimmel.
De nálunk ez ovis korom óta így működött, fura lett volna, ha az évek óta működő rendszerbe egyszercsak belekötnek a szüleim...
Én a helyedben elmondanám nekik, hogy tényleg semmi baj azzal, ha barátkoznak, vagy valami, de néha szánjanak már egy kis időt a családra. Ha nem teljesen idióták, akkor meg fogják érteni. De azért ne is az legyen, hogy minden áldott este kötelező jelleggel családi társasozás, mert egy kamasznak nem igazán arra van szüksége... találjatok valami kompromisszumos megoldást.
válasza:Én a helyedben leülnék velük megbeszélni, hogy heti max. 2 alkalommal jöhet át a barátjuk, illetve ők is ennyiszer mehetnek át hozzájuk. Így egy héten legfeljebb 4 napot lehetnek a barátaikkal (ami bővel elég), a maradék 3 napot meg töltsék otthon a családjukkal, hogy őket is lássák azért néha, ne csak a barátaikat.
Így nem panaszkodhatnak, mert nincsenek eltiltva a barátjuktól, még mindig több napot tölthetnek vele, mint a családdal. Ráadásul az is megoldódik, hogy nem mindig nálatok lógnak a barátok és ott fogyasztanak, mert a 4 napból max. 2x lehetnétek nálatok, a másik 2-t kénytelenek a barát családjánál tölteni ha délután együtt akarnak lenni.
válasza:Nem értem a másik gyerekek szüleit.Nem hiányolják otthon őket?
13 a fiam.
Nálunk is van ilyen "átmegyek xyhoz".
De mindig megmondom neki,hogy hányra legyen itthon és ha látja,hogy már készülődnének vacsorázni vagy valahova,akkor szépen jöjjön haza./ múltkor felhívott,hogy marasztalják vacsorára,maradhat-e/
Az anyukát ismertem szülőiről,így kértem a telefonhoz. Mondta,hogy nem gond,hogy ott a fiam,sőt örül neki.
Másik héten nálunk volt az ő fia megvendégelve.
De általában ez az átmegyek ide oda nálunk pénteken és szombaton van. Az is csak délután háromtól max fél hatig,hatig.
Hozzánk többször ugranak fel barátok,osztálytársak,mert a suli mellett lakunk. De ezek csak ilyen "villámlátogatások". Max félórásak.
válasza: válasza:Szólj a gyerekeknek, hogy hétvégén kirándulás! Szervezd be te a programot és így kénytelenek lesznek lemondani a találkozókat. Ezenkívül szólítsd meg a vendégeket. "Hogy megy a tanulás, mit dolgoznak a szülei?" stb.
Kezedbe kell venni az irányítást. Az én gyerekeim is pár éve kezdték volna ezt aztán megbeszéltem velük, hogy ebédnél nincs telefon, vacsoránál szintúgy. És a családi programok sem estek ki az életünkből. Eleinte hisztiztek aztán megbékéltek vele. Így meg mindenkinek jobb. És a barátokat is szívesen látjuk egy héten 1x max.
válasza:Még nem vagyok szülő, ezért lehet, én látom rosszul, de...
A gyerekek nem hülyék, kamaszkorban meg főleg nem. Ha ez mind el van nekik magyarázva, amit leírtál, meg fogják érteni, mit szeretnél mondani. Főleg ha tényleg csak a látogatásokat szeretnéd megritkítani, akkor látják, hogy nem eltiltani akarjátok őket tőlük. Lehet, ők pl. eddig nem is vették észre, mennyire eltávolodtak tőletek, és valszeg meg is értik, hogy néha nektek is szükségetek van az ő társaságukra. Azt meg, ha elmagyarázzák nekik, minden gyerek megérti, hogy "erre most nincsen pénzünk, nem állunk jól anyagilag". Talán ez jó idő arra is, hogy nagy vonalakban elkezdjétek velük az anyagi helyzeteteket megbeszélni vagy megmutatni, hogy mennyi pénz mire megy el egy hónapban, vagy hogy mondjuk a fizetésetekhez képest az, hogy heti szinten ennyiszer etetitek a többieket is, mennyi pénzt visz el.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!