Szerintetek kinek a felelőssége keresni egymást a szülőnek a gyermeket, vagy a gyermeknek a szülőt?

Ez a helyzettől függ mindig. Szerintem rettentő régimódi gondolkodás, hogy mindig a gyereknek kell keresnie, nyitnia, bocsánatot kérnie. Sajnos a hiányos kommunikáció is tehet arról, hogy sokan nem beszélnek egymással.

Az én férjem pl. sokáig nem beszélt az apjával. Amikor megismerkedtünk, rákérdeztem, miért. Igazából nem volt semmi konkrét vita, csak egyszer feledésbe merült egy születésnapi köszöntés és onnantól ment a sértődés, nem keresés. Én mondtam a férjemnek, hogy látogassuk meg az apját, hiszen nem mehet tönkre egy kapcsolat ilyen butaság miatt. Így is lett, azóta is nagyon jó a viszony és már bánják azt a sok elvesztegetett, sértődöttséggel teli éveket.

Én is szülő vagyok már, két gyerekem van. Én annyira szeretem a gyerekeimet, hogy nem tudnék úgy megsértődni rájuk, hogy ne keressem őket. Van bennem büszkeség, de biztos félretenném, ha arról lenne szó, hogy a lányom nem keres, nem hív, nem jön. Én mennék és járnék a végére, miért is. Én az anyukámmal is minden nap beszélek telefonon, ha csak pár percre is. Valakinek engednie kell, kár ez alatt a rövid élet alatt haragudni, megsértődni a másikra, kár a sok elvesztegetett időért, amit soha nem lehet már bepótolni.

Ez egy igazi Monika show szintnek megfelelö kerdes, mert szerintem szegyellje magat az a szulö, akit 1- a kiskoru gyereke nem keres , nem ragaszkodik, mert nincs kihez

2- aki az eltuneset , nemtörödömseget mint szulö, azzal magyarazza, hogy hat miert nem kereste a gyerek.

Ezt epelmeju embernek nem kell magyarazni, hogy miert a szulö kötelessege tartani a kapcsolatot a kiskoru gyerekevel

Erősen függ attól, hogy hány éves a gyerek.

Bár rokontartásnál is benn a törvényben, hogy akkor nem jár, ha a gyerek indokolatlanul nem tartja a kapcsolatot. Szerintem, ha az apa nem kereste a gyereket kiskorában, akkor nem várható el, hogy felnőttként majd a gyerek keresse, de tudok erre is ellenpéldát. (van olyan ismerősöm, aki évente 2x küld a gyereknek ajánlott levelet, és ezt lobogtatva kérte a bíróságtól a tartás megszüntetését - megkapta).

Felnőtt emberek esetében nincs felelősség. Akinek hiányzik a másik, és fontos a kapcsolat, az általában próbálja fenntartani. Sokszor a szülőnek akkor lesz fontos a gyerek, ha öreg, beteg lesz és segítségre van szüksége. Az én apám is ilyen volt, akkor mindig tudta a címemet, telefonszámomat, ha bajban volt. Aztán évekig felénk sem nézett, nem válaszolt a leveleimre.